Aszociálisabb lányok, fiúk! Hogyan éltek társasági életet, hogyan barátkoztok? (hosszú kifejtés) 18/L

A kérdésben említett dolgok nekem nem mennek. Sehogy.

A hobbijaim is olyanok, amiket egyedül jó. Írás, olvasás, rajzolás, festés, plüss varrás, horror film/film/sorozat nézés. Kreatív beállítottságom ellenére, a művészetekben nem vagyok otthon, nem érdekel, ezzel együtt a múzeumok sem, ahova életem során, amikor az iskolában fenyegettek beírással, csak akkor tudtak elrángatni. Sosem voltam nagy társasági. Anno kis esetlen voltam, a lábtörlő, a pattanásos, a depresszió miatt igénytelen, egy céltábla. Ez mára megváltozott, van véleményem, ha akarnak sem engedem, hogy kihasználjanak, igényes vagyok.

Világ életemben a barátok maguktól jöttek, nem kerestem. Általános iskolában két legjobb barátnőm lett, az osztályomból, de annak elvégzése után csak egyikükkel maradtam kapcsolatban, aki személyes gondok és depresszió miatt eltűnt. Hosszú ideig próbáltam keresni, biztosítani a támogatásomról, több mint 6(!) hónap. Neten keresztül, egy játékon írt rám a még mindig jó barátnőm, akivel egy évben, a távolság miatt 1-2x találkozok. Kb 2 éven át beszélgettünk, ismerkedtünk. A másik személyisége volt a lényeg, nem az, hogyan nézünk ki. Manapság, amikor neten próbálok ismerkedni lányokkal, legtöbbször senki nem ír normálisan, rögtön képet akar, vagy szexet, mindkettőt. Színtelen az egész.

Bulizni, inni, cigizni nem szeretek. Ált iskolai bulit leszámítva nem voltam még, de úgy érzem, elég is volt. Egyik osztálytársam hív olykor, vagy írja, szóljak, ha menni akarok, de mivel a lányt nem kedvelem túlzottan, a barátait nem ismerem, de ahogy látom, bulizósak, nincs kedvem hozzá. A saját barátnőimmel azt hiszem, szívesen kipróbálnám, beülnék valahova, mint azt tettük anno, hogy vagy két órát elüldögéltünk a Starbucks-ban.

Hiányoznak a beszélgetések, a kiruccanások, az, hogy valaki naponta keres a hülyeségeivel. Mintha családanya lennék, aki a gyerek miatt otthon van, nem tud ismerkedni.

Ó, és ami régebben se ment fényesen, de már sehogy, az a szórakozás, lazulás. Empatikus vagyok, az emberekkel való kommunikáció jól megy, mert ez utóbbit munkában kell alkalmazni (eü iskolába járok), amikor is bemegyek, kis beszélgetés, érdeklődés, illedelmesség, tisztelet, aztán kimegyek és következő.

Akik aszociálisabbak, hogyan ismerkedtek, vagy ha megváltoztatok, hogyan, miként?