Mikor/hol találkoztál a legjobb barátnőddel/barátoddal? Ha véget ért a barátság, miért? Szerintetek van a barátnőmmel van még remény, vagy ennek már annyi? (hosszú kifejtés részemről)

Én általános iskolában, amikor felsősök voltunk. Ő új volt, aztán valahogy csak összekerültünk, bár akkor hárman voltunk, végül ketten. Amikor elkezdődött a középiskola, mindkettőnk útja másfelé vezetett, és nemcsak az egy óra villamosozás miatt. Kezdetben nem volt semmi gond, bár amúgy sem találkoztunk egetverően sokat iskolán kívül, viszont jól megvoltunk. Facen napi szinten chateltünk, nyáron volt, hogy be nem áll a szánk módban szinte minden nap (vagyis este és éjjel) 6-7 órákat írtunk a másiknak. Még a levegőről is simán ki tudtunk hozni egy jó csevegést amiből ezer felé kanyarodhattunk! Aztán nála, a családjában történtek pocsék dolgok, amikből középiskola első évében már csak csönddel tudtam, hogy gond van, mert a szokásosnál is laposabbak lettek a beszélgetések. Aztán az egyik hobbija (netes oldala) miatt tudtam meg, hogy meghalt kb fél hónapja az egyik szülője. Anno magától járt a szája, mint a kacsa fene a lényegtelentől a fontosig, akkor pedig semmi.

Mára pedig... Eltelt egy újabb nyár. Talán egyszer ha találkoztunk, beszélgetni csak rövid ideig beszélgettünk (face), amiken érződött, hogy ez minden, csak nem jó. Több mint egy hónapig teljesen eltűnt, aztán rám írt egy hosszú levéllel, hogy bocsánat, meg ő se tudja mi volt vele, de nemcsak velem, hanem senkinek írt mert kb az egész világból elege lett + iskolai dolga is szerencsétlenül ért véget. Leginkább a sulis dolog akasztotta ki ami befelé fordította. Na most. Én ellentétben, bár én sem annyira tömény mennyiségben mint anno, mert ahhoz két ember kéne, de azért mindig őszintén jöttem neki a dolgaimmal, hogy tudja mi a fene van velem + értelemszerűen belőle is ki akartam szedni. Alapból az nem jó, hogy ki kell szednem belőle... Nem talált "új legjobb barátnőt", szóval nem ez az oka. Viszonylag jó barátnői vannak suliból, mesélt róluk, de senki olyan akire azt írta, hogy sokat találkozik, össze vannak hangolódva, stb.

Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy fogalmam nincs mi van vele, megint eltűnt, és még azt sem mutatja, hogy elolvasta azt amit írtam neki. Szerintem ennek a barátságnak vége. Amikor elkezdődött, én már akkor, általánosban is előre megjósoltam és meg is mondtam neki, hogy ez lesz a vége. Ez volt életem leghosszabb barátsága, ez a 4 év. Nem fogok sírni és vinnyogni, mert rossz vagy nem rossz, rövidke életem során megtapasztaltam, hogy semmi nem lehet örök, és könnyedén fogadom ha valakivel annyi a barátságnak. Viszont az is a fejemben van, hogy hátha ír valamit nekem, hogy "bocsi amiért letojtam a fejedet" vagy valami ilyesmi, de nem ringatom ábrándokba magam.

Neki nem tudom, hogy van az élete, de még ha pocsékul is alakul, akkor is megvan a sajátja, ahogy nekem is egyenesbe jött a suliban, és nagyrészt itthon is. Összesen még van egy barátom, akit annak is nevezek, ő is messze lakik, és van egy osztálytársam, aki bár kedves meg tényleg számíthatok rá, mégsincs meg az összhang részemről irányába, hogy barátságnak lehessen nevezni + nem jön számra senki felé a barátság szó, csak az egyszem régi barátnőmre, akivel mivel messze lakunk, nem is nagyon tudunk min összeveszni.

Nem vagyok barátkozós típus, sosem voltam az. Egyszerűen nem megy. Lesz ami lesz, ha összehoznak helyzetek, élek velük ha látom, olyan a személy, hogy meg lehet benne bízni és van/lehet összhang közöttünk.

A kérdést egyébként azért tettem fel, mert kíváncsi vagyok, hányan vannak még így, illetve mások hol találkoztak a barátaikkal.