Átmehetek 1 éves, esti érettségire, ha jelenleg 3. évemet töltöm szakközépben (11. osztály)? 18/l /hosszú kifejtés, aki nem szeret olvasni, kerülje el/

Kellemes estét mindenkinek!

Szakközepes vagyok. Ált. iskola után volt egy évem, ami végül kukába ment, ugyanis kezdődő depresszióba taszítottak a tanárok által csak "vezéregyéniségeknek" nevezett lányok, de nem csak engem, másokat is iskola váltásig piszkáltak. Konkrétan szakmát váltottam, másik iskolában kezdtem, amit 1 hónap után otthagytam, mert a rajzolás része ment, a gyakorlati része egyáltalán nem, és láttam előre, ezt nem nekem találták ki, így aztán, tudom, cifra, másik suliba mentem, a mostaniba, ahol az első iskolámban tanult szakmát tanulom, mert igazából akkor a közösségből volt elegem, és abból az egy intézményből, ami gyakorlat során vérig alázott az egész szárny előtt, mert az oszt. társam barátnői besároztak.

Dióhéjban mínusz egy év kiesett, fölöslegesen.

Most itt vagyok, 11. osztályban, és úgy áll a helyzet, hogy a néhány hónapja meglévő kutyánk mellé tegnap jött még egy, mentett kutya. Féltékenység a már meglévő kutya részéről, vagy dominancia kérdés, akár mindkettő, a lényeg, hogy ezen a héten itthon vagyok, mert össze kell szokniuk (haladunk velük).

Mindig megadtam mindenkinek a tiszteletet, ahogy azt kell a tanároknak, alapból az embereknek. Sosem voltam a legjobb tanuló, de nem is rossz, bizonyos tárgyakból pocsék voltam, a bukást viszont elkerültem. Tudni kell, a gyerek és kistini korom nem telt a legfényesebben... nagy változásokon mentem keresztül, fojtottam el magamban, akarva-akaratlanul... mindegy. Mindenkire máshogy hatnak a dolgok.

Nos, nálam ebben az évben, néhány történés hatására jöhetett elő... talán... emiatt a tanulás egyáltalán nem ment-megy, de már jobban megy valamivel. A gond az, hogy a tanárok csak a vizsgát hajtogatják, hogy ott majd lényegében őket képviseljük, hogy megtanították az anyagot - arról egy szó nem esik, hogy a mi, saját jövőnk érdekében kell, csak ők.

Lényeg a lényeg: az osztályfőnök és egy másik tanár, aki megvétózhatja azt, hogy az illető menjen, azt üzenték, ha nem megyek gyakorlatra és az iskolába, csak ezért, nem engednek vizsgára menni.

Én meg magamban, oké, akkor váltok. Én kérek elnézést azért, hogy nem mennek most a dolgok, mert a régiek marnak belül, mint egy rossz, nehezen lekopó paca. Nem veszélyeztetem az állataim életét, mert nem a tanárok fogják az orvosi költséget, ahogy a lelki terhet cipelni. Egyébként nem halálos utálat, nem is utálat van közöttük, sőt, a már meglévő érdeklődő volt, csak az új meg a múltja miatt nem túl aktív, visszahúzódó, idősebb, érettebb. Részben ezért is lett, hogy tanítsa a hebrencset. Valamivel nyugodtabb is, amikor nem veszekednek.

Az már tényleg mellékes, hogy lelkileg megterhelő a jelenleg tanulandó szakmám, és bár megyeget, jól kijövök az emberekkel, a gyakorlati részét utálom, nem is tervezem csinálni, csak úgy gondoltam, ez hiányszakma, biztos pont az életben. Utána mást terveztem tanulni.

Jelenlegi helyzet szerint, 1 éves, esti érettségi, utána okj, amit a mostani szakma után terveztem, miután 2 éves érettségit megszerzem.

Nem akarok elrontani az életemet, csalódás sem akarok lenni édesapám szemében, de ezt nem bírom, utálom, mindig is utáltam, de ettől még be akarom majd fejezni, valamikor. Visszajöhetek majd befejezni a 11. osztályt, és akkor sikeresebben menne a vizsgám is, ugyanis jelen állás szerint, mivel mindig más felé húzott a szívem, csak bizonyos elvárásnak próbáltam görcsösen megfelelni, hogy elvégezni valami, valamit, valamit... ezért maradtam.

Megtehetem, hogy átmegyek? Ha meg mégsem, következő tanév, addig dolgoznék, az egyik volt gyakorlati helyemen, ahol azt mondták, várnak vissza szeretettel, ha munka kéne. Így a szakmát tanulnám, nem esnék ki, és pénzt is keresnék, nem ingyenélő lennék, aki csak a kutyákat sétáltatja és takarít itthon + spórolnék.

Vannak terveim... néhány kisebb-nagyobb cél, csak most itt leragadtam.

Köszönöm, aki elolvasta!