Ti mit csinálnátok az életetekkel a helyzetemben?

Sok részből áll össze a dolog, hogy idáig jutottam. Egyetemen szenvedek már negyedik éve. Vidékről származom, de Budapesten tanulok, egyszerűen rühellem az egész várost, a folyamatos nyüzsgés, zaj, bűz és a napi tömegközlekedés miatt már egyre erősödő fizikai tünetek jelentkeznek. Sajnos egy olyan szakot választottam, amivel nagyon nehéz itthon elhelyezkedni, persze el lehet ha nagyon akar az ember, de a külső körülmények miatt is, képtelen vagyok koncentrálni, igazából ilyen részletességgel nem is érdekel az egész, a befektetett energia számomra nem lenne kifizetődő, a motivációm nullával egyenlő.

Egy éve ilyenkor kezdődött életem legrosszabb időszaka, sehova nem volt kedvem menni, napi 12-14 órákat aludtam, alig ettem, csak mint valami zombi vegetáltam. Nem tudtam mit csináljak, elmentem pszichológushoz, de három alkalom után nem kértem több időpontot. Mivel saját magam sem tudom mihez kellene kezdenem, nem is vártam el tőle hogy jobban ismerjen mint én saját magam, de 1-2 dologban megerősített, újat nem tudott mondani ennyi idő alatt. Pénzem sem volt, inkább erőt vettem magamon és visszamentem a diákmunkába ahol emberekkel kell foglalkoznom. Nem szociális fóbiám van, sőt, jobban is éreztem magam ott, inkább mentem volna oda dolgozni, mintsem a tanterembe az órára beülni. Tavasszal valamennyire összeszedtem magam, és elmentem egész nyárra külföldre, végig túráztam. Közben nem voltam boldog, de úgy alakult a végére hogy rég nem tapasztalt módon megpróbáltam pozitívan állni mindenhez, rég nem éreztem így magam, tele voltam energiával, jó étvágyam is volt, minden nap csináltam valamit mikor hazajöttem.

Mielőtt eljött volna újból a Budapestre költözés napja, elkaptam valami megfázásos betegséget, de 4 napig tartott és teljesen visszahozta a depressziós hangulatom, így kellett feljönnöm. Azóta megint elkezdődtek ezek a hangulatingadozások, de hihetetlen gyorsan, van hogy úgy éreztem mintha valami megzavarodott pánik lenne rajtam, mint amikor izgulok, nem tudtam irányítani meg megnyugtatni magam.

A barátaim mint szerteszét vannak, barátnőm nincs, a családban sincs sajnos rendben sok minden, ott is kikészülök egy idő után idegileg, teljesen egyedül érzem magam, a kutyát nem érdeklem, ha hívnak is a baráti körömből, a programok 90 %-a az a piálás, amivel én végeztem, nem akarok soha többé inni. Nekem nincs erre szükségem, magamat ismerve nagy az esély rá, hogy alkoholista vagy drogfüggő lennék.

Most ha abbahagyom az egyetemet, másfél milliót valahogy vissza kell fizetnem. És utána? Mihez kezdjek, ha se lusta, se rossz képességű nem vagyok, csak nem tudom hogy mi lenne az, ami építő jellegű, boldoggá is tesz és meg is lehet belőle élni? 25/F