Ti is vagytok így az életetekkel? Mesélnétek?
Látom a színeket. Az élet színes.
De bennem nincs semmilyen szín...
Csak fekete és fehér és szürke.
Szeretem a fehéret, mert ha ez érzelem lenne,
nyilván ez lenne a boldogság.
Persze mi a boldogságom? Amikor nincs fekete?
Még igazából ezt se tudom mondani.
Utálom ha szürkék a hétköznapok.
Se fehér, se fekete, semmi egyértelmű érzés.
Csak az a nyomorék semmi.
Szeretem a feketét is, mert legalább érzem, hogy érzek.
De ettől a szürkétől én körülbelül mint ember szűnök meg.
És kiölik belőlem az érzéseket.
Ha szomorú vagyok, számíthatok a barátaimra.
Ha boldog vagyok, akkor ugye boldog vagyok.
De ez a rohadt szürke. Nem tudok kitörni belőle, mert nem hozzám van kötve, követ... Utolér...
Nem tudok megnyílni ezzel. Senkinek. Mert nem sokan érezhetik ezt rosszabbnak a feketénél.
De én utálom.
Mert hagyományos. Ugyanolyan mint a többi. Unalmas.
Mást szeretnék. Mást akarok.
De most elég ha valaki ért, mit akarok.
Tudom, ködösen fogalmazok. De nekem így könnyebb volt.
Nem muszáj mindenkinek így, csak szeretném látni hogy vannak-e sorstársak.
Tanulj meg reikizni, az beléd áramoltatja a színeket. Olvass Murphy-imádságokat, amik megerősítenek nap mint nap. Mert ugye az látszik, hogy a fejedben van a probléma. Nem defektes vagy, hanem az ember gondolatai sokkal könnyebben elindulnak negatív irányba. Na ezt nem kell hagyni.
Én borzasztó dolgokat szoktam gondolni. De aztán elhúzom a számat magabiztosan, mert TUDOM, HOGY EZEK NEM AZ ÉN GONDOLATAIM. És kicsit hiszek abban is, h az emberekre szellemek telepedhetnek, akik befolyásolnak.
Szóval: a reikiben 5 kezelési pozíció csak a fejen van! (És ez egy évezredes tapasztalat, módszer.) Igenis ki lehet zavarni az ártó, hátráltató energiákat. Próbáld ki!
Őszintén szólva a fehértől is félek. Hiába, hiszen az be tud szürkülni.
Most lehet hogy akkor szomorúnak érzen magam a legjobban, nem tudom.
Volt egyszer egy barátnőm. Messze lakott, de oda voltam érte. Akkor éreztem életemben először csendet és nyugalmat. És valahogy mégse passzoltunk össze. Szerettem volna megosztani vele a komolyabb gondolataimat, de más volt a gondolkodásunk.
Nem számított, mert nekem az is öröm volt ha fél évente láthattam és hozzábújhattam.
Azonban ez a dolog elveszett. Folytattam volna, de nen tudtam. Megunt, megjártam... folytatni szerette volna velem újra (bár ezt nem hinném,csak könnyebbé akarta tenni az ő lelkiismeretét).
Mindenesetre nekem azóta se sikerült továbblépnem a nyugalom világába.
Nincs az az ember akiben meglátnám a színt. Nekem is nehezebb észrevennem.
Csalódott vagyok egy picit amúgy, ami a kapcsolatokat illeti.
És köszönöm a reiki tanacsot, de szerintem nekem nem kezelés kell. A harmóniám ott maradt az előző kapcsolatomban. És egy efféle érzelemre lenne szükségem. Nem kézrátételre, hanem megértésre, egy ölelésre, egy emberre.
Csak még az embert nem találom.
Nem tudom hogy erre gondolsz e...
A legjobb haveromban sincs semmi színesség.
Átlagos, normális, de nagyon.
Nem utál senkit, elvan az élettel, tanul ezerrel, nem csinál semmi különlegeset soha. Szürke teljesen.
Én vele teljesen ellentétes vagyok. Én egy szivárvány vagyok.
Közel sem vagyok átlagos. Csak a napjaim zöme az. De nint mondtam, vannak hófehér napok, amikre szívesen emlékszek vissza mindig. Csak ritkák.
És nincs lehetőségem mindig ilyeneket csinálni, mert meg vagyok kötve. És ez szürkít.
Hiába lát más boldognak, ha 3n tufom magamról hogy nem így van, ugye? Ellenben én hiába látom szépnek az életet, ha más nem gondol boldognak, tényleg nem leszek az.
És azzal hogy elhitetem magammal hogy nem szenvedek, attól még szenvedek. Csak nem azt látom. Elfedhetném örökre, d enoncs kedvem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!