Felnőttek, ti elégedettek vagyok az életetekkel, így képzeltétek fiatalon, nem szeretnétek változtatni? Ha igen, akkor mit?
Egyre jobban tapasztalom, hogy közel sem így szerettem volna élni, de az élet úgy hozta, nem, ill. nehezen tudok változtatni a helyzetemen. Számtalan okból kényszerhelyzetben vagyok. Lépnék valamilyen irányba, de még az első lépést sem látom, vagy nem merem meglépni... (tapasztalatom, hogy ha lépek, akkor sincs különösebb változás)
44 F
Valahogy így, csak még idillibben képzeltem, persze ami késik, nem múlik, kivéve ha előbb én elmúlok. :)
Vannak dolgok, amiken szerettem volna változtatni, ami nyomasztott, féltem, hogy ha úgy marad, rossz jövője lesz. Ám mivel ezek a megfelelési kényszer miatt mutattak rossz jövőképen, örülök, hogy nem "törtem be", később már felfedeztem a jó oldalát. Szinte azt mondhatom, hogy minden, ami rossz emlék, az az akkori nyomásnak való engedésből fakad. És mivel már idősebb vagyok, amit akkor furcsálltak rajtam, meg mondták, hogy úgyis meg fog változni, most már elfogadják, és a legközelebbi baráti körömben még meg is értik. Jó, nézve a többieket, tényleg nem vagyok tizenkettő egy tucat.
Az "első lépés nem hoz változást"-hoz meg azt tudom hozzátenni, hogy tapasztalatom szerint, ha ezt várom, hogy "világos én" lép után "sötét külvilág" lép, akkor nem lép. Ügyes trükk, elhiteti velem, hogy be kell tartani a szabályokat, aztán ő nem tartja be. "Világos én" visszalép a kiindulópontra, játék vége: patt-matt.
Ha lépni akarok, akkor nagy levegő, és nincs igazán tudatos első lépés: első, második, harmadik, negyedik, és amikor már látványos a változás, akkor egyszer csak észreveszem, hogy: "jé léptem párat". Persze pofázni erről mindig könnyű, de amikor benne vagyok a nehéz döntésben, természetesen nem őszinte a mosolyom. :)
Egy nagy ember mondta, mindennap tegyél valamit a célod érdekében, ne teljen el nap, hogy egy picit se tettél. Ez a titka.
Kérdésre meg en ugy erzem régebben is ugyanugy korlátaim voltak mint felnőve, és korábban is megannyi mindenen kellett idegeskednem ahogy most is, csak épp a problémàk vàltoztak, de lelki àllapot ugyanaz
Szoval nagy igazság lehet abban, hogy sajat magunknak teremtjuk meg a valosagot espedig a saját hitünk szerint. Magyaràn amitel tudsz kepzelni mrgvalosul, amit nem, az meg nem. A "ha ugy érzed megtudod csinàlni, vagy ha ugy érzed hogy nem, mindenképp igazad lesz"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!