"Álomvilágban élők" (lent kifejtem), mesélnétek nekem pár dologról?

Olykor én is álomvilágban élek.

Elképzelek egy régebben látott ismerősömmel helyzeteket, pl egyikőnknél vagyunk és beszélgetünk. Vagy elképzelem hogy abban a szituációban mi lett volna ha.

Tulajdonképpen az üres, barátok nélküli életemet színesítem meg.

Nem több emberrel van, hanem pl fél évig egy adott ember társasága vonzz. Majd mikor rájövök hogy ő már régen elfelejtett akkor kiverem a fejemből, és mikor egy újabb nekem érdekes emberrel találkozok akkor ő következik.

Nem tudatosan csinálom. Egyszer eszembejut valami, aztán agyalgatok rajta vagy fél órát, majd mikor észbekapok, próbálom magam visszahozni a való életbe.

Ez olyan semmi dolgom nincs napokon szokott megtörténni. Mikor csak otthon vagyok, egyedül, pakolgatok stb.

Tulajdonképpen ez azért van, mert hiányzik valakinek a társasága, és vágyok ez után.

1# voltam.

Én egy évig játék (MMORPG) függő voltam.

1. Nem is gondoltam abba bele, hogy menekültem valamiért, ez nem így működik. Találsz valamit, ami nagyon érdekel, nagyon leköt, alig várod, hogy hazamehess és azzal foglalkozhass, más alig érdekel. Akkor nem is gondoltam arra, hogy én függő vagyok.

2. Az fogott meg benne, hogy nagyon izgalmas volt.

3. Kifejtenéd, hogy mire gondolsz?

4. Középiskolás voltam, az eredményeim romlottak, mert tanulás helyett sokszor inkább játszottam, a kapcsolataim is valamennyire romlottak. De azért ne úgy képzeld el, hogy mást egyáltalán nem csináltam, bejártam suliba, amit itthon kellett, megcsináltam.

5. Akkoriban rossz időszakom volt, az iskolában nem voltak barátaim és piszkáltak, a szüleimmel is rossz volt a kapcsolatom (mondjuk az mindig), tehát elég depressziós voltam akkor. Valami olyasmit gondoltam, hogy nem vagyok elég jó semmihez, ezért nem érdemlem meg, hogy barátaim legyenek.

Tudatosan csinálom, mert ez kapcsol ki, ez a pihenés számomra például ha sétálok és zenét hallgatok közben, vagy takarítok itthon. Nyilván vezetés közben nem. Szeretek olvasni, sokat olvasok, és ha egy-egy regény magával ragad, akkor szeretek róluk még többet olvasni(fanfiction), ha pedig nincs, és nekem sincs kedvem írni egyet, akkor csak szimplán fejben írom a sztorijukat.

Amiket szeretek:

Örök kedvenc a Harry Potter. Néhány anime világa, pl InuYasha. Regények közül most épp a Fekete Tőr Testvériség van terítéken nálam.

Fontos, hogy valamilyen szinten azonosulható világ legyen, de mesei elemekkel. Szeretem a fantasy történeteket, vérfarkasok, vámpírok, kalózok, mitikus lények. Az fogott meg bennük, hogy bár vannak valós elemei, ami a normál világban is megtalálható, mégis egy olyan világ, ami nincs is. És egy ilyen világban bármi megtörténhet, olyan is, ami a való világban is, és olyan is, ami eleve mese-elem.

Szereplők közül: ugyanezt az azonosulási lehetőséget keresem. Nem feltétlen a főhősben találom meg. Szeretem a vagány karaktereket, a pasikkal jobban tudok azonosulni nő létemre. Harcos, védelmező, kedves, okos, humoros, olyan, akit a való világban is szívesen látnék a baráti körömben.

Nagyon jól boldogulok az életben, köszönöm. :) Mivel nem ez teszi ki az életemet, csak egy részem, ezért nincs is befolyással rá. Én teremtem a fantáziavilágot, ezért én szabom meg, hogy mikor tartózkodok "ott". Ha szomorú vagyok, nyilván többet, mert felvidít. Ellátom a kötelességeimet, vannak barátaim, és párkapcsolatom is. Céljaim is, amikért teszek.

A valóságbeli önmagamat igyekeztem olyanná formálni, amilyen a képzeletbeli önmagam. Erős, okos, független nő, aki nem fél kimondani a véleményét, védi a nála gyengébbeket, fellép az igazságtalansággal szemben, de mindeközben nem lehetetleníti el magát az életében. Még dolgozom az ügyön, de jól haladok.

És nálad mi a helyzet? :)

Azt hiszem egy aprócskát én is ide tartozom :)

Igazából én már egész kiskorom óta nagy rajongója vagyok a fantáziavilágoknak. Viszont mindig meg bírom különböztetni mi a valóság és mi nem. De sokszor van hogy inkább kikapcsolódásként megnézek egy-egy sorozatot vagy filmet, esetleg játszok egy játékkal. A valóság ellen így nem harcolok, de sokszor van hogy mikor a suliban 10 óra alatt már arra a szintre értem hogy örülök hogy élek és este 7-re érek haza akkor jól esik igenis bekapcsolni valamit és az ottani világ problémáin rágni magam a valósak helyett egy kis időre.

Hello! :) Én kiskorom óta fantáziavilágokat találok ki magamnak és mindig voltak képzeletbeli barátaim, még most, 15 évesen is. Persze tudom, mi a valóság és mi nem, de órákig képes vagyok kitalált eseményeken, helyeken, karaktereken gondolkodni minden nap.

Nem tudom, miért csinálom, talán azért mert a fantáziámban minden "tökéletes".

Magam kreálom a világokat többnyire, de hatással vannak rájuk a filmek vagy könyvek is, amiket ismerek. Most épp egy tenger-borította bolygó a kedvencem, ahol a tengerfenékről hatalmas fák nőnek, amiknek a teteje kilóg a vízből és azokra építettem házakat csigaházakból. :)

Könyv vagy filmszereplőkkel sosem tudok azonosulni, ha ezeken gondolkodom, mindig külső személy vagyok.

Sose volt túl sok barátom, de azért boldogulok. :)

A valós énemet pedig nem tartom jó embernek, de igazából még nem találtam meg önmagam...

Előző voltam ^^

:)

Szia!

Igen tudatosan csinálom az egészet,azért mert a valóságban nem tudok érvényesülni.

Egy alternatív világ ahol én vagyok a fő szempont.

Ilyen karakternek érezném magam

https://www.youtube.com/watch?v=QR5Xx-4D3d8

Vannak céljaim szeretnék boldog lenni de nehéz kitörni az álom világból.