Szülő-tanár konfliktus, mesélnétek példákat rá?

Nálam egyszer fordult elő. A mostohaapám abban az iskolában tanított, ahova jártam, és egyszer összeveszett vmi szrságon a matektanárommal. Addig 4-es, 5-ös voltam matekból, utána érdekes módon elkezdtek potyogni a 3-asok.

Anyám bement és beszélt vele. Utána visszaállt a normálisba a dolog. Ezt főleg utólag tudtam meg, akkor ott annyira nem érzékeltem (ötödikes voltam).

Mivel anyám is pedagógus, egy kicsit rálátok a másik oldalra is, és több az az eset, mikor a szülő jön pattogni minden szrságon, mert elhiszi, amit a gyereke bemesél neki, hogy ő bezzeg mindent tudott feleléskor, de a tanár lehúzta, stb...

Az, hogy a tanári karon belül összetartás van, csak egy bizonyos fokig igaz. 30-40 ember összezárva, persze, hogy vannak barátságok, de konfliktusok is, bőven...

Másrészről, ha egy szülőnek baja van egy tanárral, akkor ahhoz a másik tanárnak nincs sok köze. Max az igazgatónak meg a helyetteseknek.

És egyébként (anyámon keresztül látva) ha az egyik tanárt durván bepanaszolják, úgy, hogy esetleg másoknak is állást kell foglalnia, és úgy ismerik a kollégát, hogy tényleg hajlamos a részrehajlásra, inkább semlegesen nyilatkoznak, kitérnek a dolog elől, nem állnak ki nyíltan a másik mellett és nem is várják el egymástól.

Kérdés az:

Ténylegesen bánt már igazságtalanul mostani tanára a gyerekeddel, vagy csak saját rossz tapasztalataid miatt aggódsz?

Ha az utóbbi, akkor előre ne aggódj!

Ha mégis bekövetkezik a baj, akkor valószínűleg legjobb ötlet az iskolaváltás.

De mielőtt majd egy ilyen lépést megteszel, várj, ne indulatból reagálj. Gondold át, és járj utána tényleg igazságtalanul járt-e el a tanár!

Egyszer ki is rúgtak egy tanárt miattunk, de az nem egy konkrét diák miatt volt, hanem általános problémák, és óriási felháborodás miatt - mind a diákok, szülők, mind pedig a többi tanár részéről.

Ugyanis középiskola 2. évfolyamában voltunk épp, amikor sajnos a nagyon szeretett történelem tanárunk megbetegedett, és egy ideig nem taníthatott. Mivel speciális középiskoláról van szó (idegen nyelven ment az oktatás teljes egészében), nem volt könnyű az igazgatónak SOS másik tanárt találnia a pozícióra, a többiek meg nem győztek mindig helyettesíteni. Ezért történt, hogy visszahívott egy idős, már nyugdíjas "pedagógust", aki a világ legrosszindulatúbb, legbegyöpösödöttebb, és legmegkeseredettebb embere, akit valaha láttam.

Az volt az indítása, hogy na most ő most megmutatja, mert mi eddig el voltunk kapatva, az előző tanár semmit sem tanított, de most majd leshetünk, milyen élet vár ránk. Ezt köszönés helyett adta elő.

Utána is így folytatta: minden órán zokogott valaki, az addig 4-es, 5-ös tanulók sorra elkezdtek bukásra állni, közben folyamatosan sértegetett minket és a szüleinket is(!!).

Az adott idegen nyelven folyamatosan rosszul mondta az évszámokat és egyéb adatokat, zavaros és értelmetlen jegyzeteket adott ki, amiket kötelezően kézzel be kellett másolnunk a füzetünkbe. Ezzel minden nap órák mentek el.

A többi tanár észrevette, hogy mindenki folyton kisírt szemmel, zombiként mászkál. A kollégiumi tanár felkereste az igazgatót, hogy az éjjel közepén, szekrénybe bújva, zseblámpával találja meg rendszeresen a diákokat, mert napközben nincs idejük a tanulás mellett bemásolni a füzetbe az anyagot. A végén ő közölte, hogy aznap, mikor történelem óránk van, egyszerűen betegként fent tartja a kollégistákat, mert elege van ebből.

A szülők összeálltak - mindegyik -, és rendkívüli fogadóórákon panaszkodtak folyamatosan az igazgatónál, az igazgatóhelyettesnél, mindenkinél. Volt olyan gyerek, aki minden másból is lerontott emiatt, vagy éppen idegileg teljesen kikészült.

Mi, diákok is összefogtunk, és volt egy óriási üvöltözéses veszekedés egy történelem órán, ahol megmondtuk a tanárnak, hogy mi ezt márpedig nem tűrjük tőle tovább.

Nem egész egy évig tartott ez az egész, utána kirúgták. Szörnyű időszak volt. Szerencsére nem sok időre rá visszajött a saját tanárunk, addig meg valahogy megoldották a helyettesítéseket, átszervezték az órarendet, hogy beülhessünk más osztályok óráira, stb.

Az én történetem egy 8 osztályos gimnázium 6. osztályában kezdődött. Az osztályfőnökünk egy elég szétszórt alak volt, katasztrofális egy ember volt. Volt neki két kedvenc diákja, természetesen két kolléganőjének a kislánya. Ők akármit csinálhattak mindig el lett nekik nézve természetesen. 6. osztályt megelőző nyáriszünetben én és egyik barátnőm összeveszett az egyik lánnyal interneten (akkor még nem volt féészbuk meg hasonlók), mert a lány ok nélkül elkezdett anyázni és sértegetni. Természetesen szeptemberben ezzel kezdődött az év, hogy mi ketten hogy merészeljük bártani az ártatlan kislányt aki semmiről sem tehet? Ez a téma két hétig folyt, nyilvánosan megalázott bennünket az osztály előtt, beírásokat is kaptunk, mikor mi tényleg nem csináltunk semmit. Na ekkor kezdődött el a háború. Mind a kettőnk szülei bementek hozzá. Nem történt változás. Akkor rájöttünk, hogy itt magunknak kell csinálni valamit, mert senki nem mer magáért felszólalni. Úgyhogy elbeszélgettünk osztálytársainkkal és kiderült szinte kivétel nélkül mindenki utálja, tehát nem volt más megoldás, össze kellett fognunk. 8.ban hetente volt az igazgatónál minimum egy szülő, hogy ennek az ámokfutását meg kell állítani, mihamarabb cseréljék le. A végén a tanár olyanokat megengedett magának (nem volt ritka, hogy mindenkinek beírt egy egyest dolgozatra, és mikor számonkértük "elvesztette" azokat, sőt én egyszer egy órán kaptam egy osztályfőnökit, egy szaktanárit, és 4 darab felelet egyest, mikor minden kérdésre válaszoltam)

Így aztán 8.ban le is váltotta az igazgató őt hála istennek.

Ja olyan is volt, hogy elment a matektanárunk egy fél évre és egy kis kezdőt vettek fel. Egy buta liba volt, nem tudott rendet tartani, és tanítani sem. Jópár szülő bement hozzá akiket leugatott, hogy nem az ő hibája,hogy nem tudunk fegyelmezetten viselkedni, hanem a szülőké, mert nem nevelték meg a gyereket (jelzem 35en voltunk egy osztályban, adtuk egymásnak a hülyeséget)

Aztán, mikor nem javult a helyzet akkor megint csak összetartó volt az osztály, és mikor a tanár minden óráról sírva ment ki, mert nem bírt velünk bejelentette,hogy elmegy. Mivel mi készültünk erre, mindenki elővette a szerpentinjét és kb partyt rendeztünk a teremben (8. osztály) Ez lehet kicsit durvának hangzik, de akkor és ott filmbe illő volt