Ti szoktátok azt érezni a lelketek mélyén, hogy jó lenne, ha valaki jó szorosan és hosszan megölelne titeket, majd a fületekbe suttogná, hogy "most már nem lesz semmi baj, itt vagyok, és vigyázok rád"?
Figyelt kérdés
Nem vagyok súlyosan introvertált, sem antiszoc, sem depressziós, sem ezeknek a keveréke. Elég közvetlen, nyílt és kedves embernek tartom magam, és tartom is ezt az állapotot a hétköznapokban, de sokszor érzem azt, hogy hiányzik a baráti körömből egy ember, akire igazán támaszkodhatok érzelmileg, akire felnézhetek, és aki össze tud kaparni engem a gyengébb pillanataimban, mert sok ilyen van.
Most is itt ülök egyedül a szobában, és az jár a fejemben, hogy milyen jó lenne, ha lenne most itt mellettem egy ilyen ember, aki magához ölelne, csitítgatna, simogatná a fejem, miközben én kisírhatnám, kiadhatnám magamból a sok sz*rt, ami összegyűlt bennem?
Ti nem szoktatok a lelketek mélyén hasonlót érezni?
25/F
2019. szept. 29. 20:31
31/35 anonim válasza:
Teljesen egészséges emberi érzés. Ha viszonozni is tudod maga a tökély.
32/35 anonim válasza:
Csak ugy hogy random vki, vagy idegen, olyan soha.
34/35 Dorci1999 válasza:
Igen, nagyon is vannak ilyen érzéseim.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!