Ti szoktátok azt érezni a lelketek mélyén, hogy jó lenne, ha valaki jó szorosan és hosszan megölelne titeket, majd a fületekbe suttogná, hogy "most már nem lesz semmi baj, itt vagyok, és vigyázok rád"?
Nem vagyok súlyosan introvertált, sem antiszoc, sem depressziós, sem ezeknek a keveréke. Elég közvetlen, nyílt és kedves embernek tartom magam, és tartom is ezt az állapotot a hétköznapokban, de sokszor érzem azt, hogy hiányzik a baráti körömből egy ember, akire igazán támaszkodhatok érzelmileg, akire felnézhetek, és aki össze tud kaparni engem a gyengébb pillanataimban, mert sok ilyen van.
Most is itt ülök egyedül a szobában, és az jár a fejemben, hogy milyen jó lenne, ha lenne most itt mellettem egy ilyen ember, aki magához ölelne, csitítgatna, simogatná a fejem, miközben én kisírhatnám, kiadhatnám magamból a sok sz*rt, ami összegyűlt bennem?
Ti nem szoktatok a lelketek mélyén hasonlót érezni?
25/F
"Mennyiert ölelsz?"
Kedves Privát!
Természetesen csak vicceltem. :)
De gondoltam már arra, hogy szívesen tartanék az utcán ingyen ölelést, mert szerintem nagyon sok embernek szüksége lenne rá, ha nem félnék a sok beszólótól, meg a rám ragadt baciktól és nem egyedül csinálnám. :)
Igen, minden egyes nap minden percébe. Csak egy barátnőt szeretnék aki elvisel megölel elfogad és szeret engem, csak én nagyon visszahúzódó vagyok, semmi emberi kapcsolatom, és chatelni se találok senkit, egyedül vagyok, csak csalódok mindenbe és mindenkibe, ha szeretnék chatelni és nyitott lenni hogy végre találok valakit, csak csalódok... Sokan vagyunk igy
18f
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!