Ti szoktatok/tudtok még úgy örülni valaminek, lelkesedni valamiért mint gyerekkorotokban?

Persze.

Gyűjtöm a bélyegeket. Ha kapok egy olyan példányt valahonnan, ami még nincs meg, ugyanolyan lelkes vagyok, még visongok is néha, mint gyerekkoromban.

De pl. ilyen az, ha a kedvenc üdítőm épp van a boltban, vagy látok egy aranyos kiscicát. De mondjuk ha olyan dolgokról is lehet szó, amiért gyerekkoromban nem ujjongtam volna, de most olyan elánnal ujjongok, mint gyerekkoromban mondjuk a gumicukorért, akkor pl. akkor, amikor egy olyan színházi előadásra sikerül jegyet szereznem, amire ált. lehetetlen, mert elkapkodják az összes helyet, akkor kész törzsi táncot lejtek :D.

Igen. Alapvetően hedonista vagyok s roppant szerencsés, hogy ma is feldob egy csomó apróság :)

Viszont gyerekkoromban felhőtlenebbül tudtam élvezni egy egész napot. De most rossz passzban vagyok. Ha egyszer felkunkorodik az életem, szerintem sokkal jobban fogok örülni minden pozitívnak, mint valaha...

De nincs olyan rossz passz, hogy a napsütés ne dobjon fel 3 borús nap után... :) Vagy egy érdekes gyík, akármilyen kígyó, béka, ezerjófűmező (szép virága van :))... Vagy a tündériel alvó kiscicák. Vagy a párom, közel 20 év után (igaz, ő gyerekkoromban még nem volt meg). Vannak megunhatatlan dolgok :)

Sajnos màr nem tudok örülni.

A felesègemtől sokszor kaptam meglepetès ajàndèkot,de nem tudtam kimutatni az örömömet.

Belül megvolt az èrzès,de kifelè màr nem jutott belőle.

Kèt ève karàcsonyra kaptam a felesègemtől egy szàmomra nagyon fontos ajàndèkot amire soha nem szàmítottam,csak egyszer beszèltem róla neki ès akkor elbőgtem magam.

Borzalmasan szègyeltem magam,mert megbeszèltük,hogy nem veszünk egymàsnak semmit ès helyette elmegyünk egy közös programra.

De meglepett èn meg a megbeszèltek alapjàn nem kèszültem ajàndèkkal.

Boldogsàgot is èreztem,mert örültem az ajàndèknak,de egyben szègyent is ès ez a kettő ütközött bennem.