Ti szoktatok/tudtok még úgy örülni valaminek, lelkesedni valamiért mint gyerekkorotokban?

Nagyon jó a kérdés! Azt a feelinget, amit gyerekkoromban éreztem, valószínűleg soha többet nem fogom. Akkor annak is ujjongva tudtam örülni, amikor apuval, meg a félbolond szomszédunkkal elmentünk este sétálni. Nem tudom, miért, de volt valami különös, sajátságos hangulata. Amikor vonattal elutaztunk Balatonra, imádtam nézni a tájat az ablakból (pedig ugye a vasút környéke általában eléggé lepusztult) és hihetetlen örömöt okozott, amikor 1 évvel később újra útnak indultunk és viszontláttam az ismerős tájakat. Szerintem, jobban élveztem az utat, mint magát a nyaralást.

Én hiszek abban, hogy ha azt az érzést nem is, de a gyerekkori kedvenceket vissza lehet hozni. Gondolok itt régi mesekönyvekre (amiket elkezdtem felkutatni az antikváriumokban), rajzfilmekre, gyerekfilmekre (DVD-ken megveszem, ill. nézem az M2-n, vagy a YouTubeon), játékokra, képregényekre, stb. Régi nyaralások helyszíneire is gyakran visszajárok (már persze, ha nincs túl mesze), vagy rokonok korábbi lakhelyének környékét keresem fel (ahová gyerekkoromban sokat jártunk) és bejárom az ismerős utcákat, fotózgatok és összehasonlítom a régi képekkel, hogy mi változott azóta. Iskolai kirándulások, táborok helyszíneire is vissza szoktam látogatni. Nagyon kellemes érzés... :)