Azt az embert, aki sosem hibázott, miért nem becsülik meg jobban?

Idéznèm magam

"Csak ugye az életben nincs mindig ott a mama, szóval 99%-ban a bátyád féle emberek azok akik jól megszívják a felelőtlenségüket. Csak ugye az elképzelésedet ők nem támasztják alá, ezért te nyilván csak azt a töredéknyi esetet vizsgálod, amikor emberünk nagyot kockáztatott, és pont bejött neki a dolog. Emiatt persze hamis képed van a valóságról, és negatívumnak éled meg azt is ami jó, csak mert van akinek jobb"

Az összehasonlításodnak akkor lenne értelme, ha hasonló helyzetben lévővel hasonlítanád össze magad.

A vezetős példádból kiindulva mondjuk magadat, aki betartod a szabályokat, olyasvalakivel, aki szabálytalanul közlekedik. Pl gyorsan hajt, többek között.

Te, a szabályosan közlekedő jó eséllyel el tudod kerülni a balesetet, ha valaki váratlanul lelép a járdáról. A gyorshajtó jó eséllyel nem.

Vagyis aki szabályosan közlekedik, pont hogy jobb helyzetben van, pont ahogy elvárod.

Vagy nézhetjük azt is hogy te vagy a rendesen közlekedő gyalogos a felelőtlenül utcán átrohangálóval szemben. Téges minimális az esélye hogy baleset érjen, a szabálytalankodónak ellentétben igen nagy. Vagyis nagy átlagban pontosan azt kapja mindenki amit megérdemel.

Kérdező!

1. Az emberek a többieket az átlaghoz vagy magukhoz mérik. Az átlagember, ha el van hízva, akkor azért alapvetően ő a felelős, csak közben a tömegben nehéz kiszúrni, hogy ki az, aki nem igénytelen, hanem hormonzavaros stb. És mivel nem kérdezhetünk meg mindenkit kérdőívvel, első pillanatban az első benyomással élünk, és az átlaghoz viszonyítunk, akkor tévedünk a legkevesebbet. Te valószínűleg tartod a súlyodat, esetleg egy kicsit izmosabb vagy. Az egyik válasz az volt, hogy az illető már megint 90 kg, csak már nem zsír, hanem izom. Ez az út neked is járható, és el fogják ismerni a teljesítményedet.

2. A közlekedés és egyéb dolgok kapcsán tett megjegyzéseidet olvasva neked szükséged lenne egy pszichoterápiára. Nem a közlekedés miatt, hanem más miatt nagyon nagy a feszültség benned. A közlekedés csak a csatorna, amin ez kijön belőled. Láthatóan egyedül nem megy egyedül a feldolgozás, ezért kell szakember.

Onnan vélem, hogy ebben a cipőben járhatsz, mivel a közlekedésen én is kattogtam időnként, és hasonló kérdéseket tettem fel a világról, mint te.

Ha esetleg kérdésed van, tedd fel itt vagy privátban!

Ezt muszáj volt végigolvasnom, ugyanis látok hasonló jelenséget magam körül, és időnként felhúzom magam az efféle igazságtalanságokon.

"A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. " -idézet az egyik aradi vértanútól.

Számomra Jézus is az a kategória, nem tett semmi rosszat, mégis elítélték, mégis amikor a nép választhatott, kit engedjenek szabadon, a többszörösen gyilkos és rabló Barabást választották. Miért? Sokáig abszolút nem értettem.

Még mindig nem teljesen értem, de vannak olyan magyarázatok, miszerint azért, mert irritálja az emberek legtöbbjét egy tökéletes ember, vagy ha valaki jobb náluk, le "kell" húzniuk valami módon (ezt rengetegszer tapasztaltam / láttam ). Aztán van olyan magyarázat is, hogy Barabásnak sok ismerőse volt a nép soraiban, akik a "haver" elengedésére szavaztak. Lehet, hogy mindkét magyarázat igaz, keveredik a kettő.

Ma is ez van (a Biblia ezért is örökérvényű), hogy akinek megvannak a kapcsolatai, az elintéz protekcióval sokmindent, aki becsületes, az nem népszerű általában.

Van a témában személyes érintettségem jócskán.

És miért éri meg normálisnak, tisztességesnek maradni? Egyszerűen nincs más helyes út, csak a keskeny, meghasonlanék önmagammal ha nem ezt tenném, nem erre törekednék. Mindenkivel alapból jóindulatúan bánok, a jobbat próbálom feltételezni, de sajnos ez egyre nehezebb, mert rengetegszer csalódást okoztak az emberek, mint ember. De azért próbálok bízni, hogy ha pont egy tisztességes emberrel futok össze valahol, ő semmiképp nem ezt érdemelné.

Aki lop-csal-hazudik annak már az is büntetés, hogy másokról sem tud mást gondolni. Nem tudja elképzelni, hogy más máshogy gondolkodik, és esze ágában nincs lopni, amikor ő ugyanabban a szituációban azt tenné. Senkiben nem tud megbízni.

Magam részéről azt gondolom, lesz igazság, de nem ezen a világon, itt az a feladatom, hogy kitartsak. A túloldalon az öröklét vár, ami (ill. ahova kerülni) a közhiedelemmel ellentétben nem szomorú, hanem egy tökéletes világ lesz...