Azt az embert, aki sosem hibázott, miért nem becsülik meg jobban?

12:

Ezek a dolgok a legtöbb esetben nem úgy működnek, hogy megjelenik egy gaz csábító, hanem úgy, hogy elkezdenek jóban lenni hátsó szándékok nélkül. Utána miért erkölcstelenebb, ha azok jönnek össze, akik boldogok tudnak lenni együtt, és azok mennek szét, akik nem?

Ugyanez pl. válással. Anyósom és apósom elváltak mikor a feleségem még csak barátnőm volt, és elég közelről láttam a folyamatot. Rengetegen ítélkeznek, hogy a válás ronda dolog, meg volt még akkor egy kiskorú gyerekük, jajj de rossz neki. Pedig valójában a kisebb rosszat választották, különválva mindketten felszabadultabbak, jobb életük van, és mellesleg a válást kezdeményező félnek nincs máig senkije, de jól érzi magát egyedül, aki meg tiltakozott, annak azóta van. A sógórnőmnek is jobb, neki már nem kellett közéjük állnia, mint korábban a feleségemnek, mikor egymásnak akartak esni.

15:

Nem, nem olyan, mint mikor süteményekre vágysz, nézz utána hogyan működik az alkoholizmus. Ha te megeszel egy süteményt, hacsak nem vagy bulémiás, nem lesz falási rohamod. Az alkoholfogyasztás meg önmagában nem bűnös dolog, csak az alkoholista nem tudja kontrollálni. Akkor hasonlíthat a te kajás önuralmadhoz, ha már leszokott, mert addig sokkal durvább, pl. a megvonás delirium tremenst okoz, amibe bele is lehet halni.

Mert sokkal látványosabb a változás.

Én kb 6 éves koromtól 14 éves koromig nagyon elhíztam. Nem saját hibámból, anyukám folyamatosan dolgozott és rendelt kajákon éltem. Kb mindennap a Mcdonaldsban ehettem ha arra volt kedvem.

Kb 175cm lehettem és 90kg, majd innen hírtelen lefogytam 60kgra plusz nőttem 3cm-t így 16 éves koromban teljesen máshogy néztem ki. Akkor értem el a "normál ember" szintet amiről tebeszélsz.

Majd sok év konditerem és most ismét 90kg vagyok, csak már kockákkal is izmokkal.

A jelenlegi ismerőseim nem tudják hogy valaha is kövér voltam és hogy random 30kgot fogytam. Ötletük sincs ... mégis sokszor egekbe emelnek, hogy milyen menő változáson mentem keresztűl, mert senki sem születik olyan kinézettel mint az enyém.

Ez csak egy példa volt, de tökéletesen leírja, hogy ha átlagos szinten megmaradsz és stagnálsz akkor az nem egy nagy dolog.

... de ha óriási változáson mész keresztűl, amihez nagy erőkifejtés kell akkor azt az emberek nagyra becsülik.

Mindenki máshonnan indul az életben így az az óriási erőkifejtés máshonnan máshová visz mindenkit. Ha valaki 120kg és lefogy 70re az óriási teljesítmény. Ha valaki olyan szegény, hogy nem tud megelelően enni, majd mondjuk lediplomázik és mérnöki állást szerezven +400k-t keres az is nagy szám.

De önmagában nem nagy szám 70kgnak lenni vagy éppen 400kt keresni. Ha azon a szinten vagy akkor már az a nagy szám ha abból a 70kgos átlag testből testépítői kinézetet szerzel.

Vagy azt a 400k-t megduplázod.

Az hogy te egyhelyben stagnál és nem fejlődsz vagy csak minimális észrevétlenűl kicsit sem érdekes. Az átlagos, érdektelen, mindennapi ... semmi. Mért istenítsenek vagy dícsérjenek meg érte?