Azt az embert, aki sosem hibázott, miért nem becsülik meg jobban?
válasza:36:
Ja, meg mi az a "gyászidőszak"? Nem értem miért várod el a korrektség helyett a képmutatást a társadalom felé?
37-es, 38-as
Miért gondoljátok, hogy aki hibák, káros szenvedélyek, és baklövések nélkül éli le az életét, annak könnyű dolga volt? Írtam korábban a nyugtatókról, az elhízásról, a szerelmi csábításokról, amiknek piszok nehéz volt ám ellen állni, de az ilyen esetekben választja szét az embertengert Mózes botja: Ellen tudsz állni a kísértésnek, vagy nem? Ha ellen tudsz állni a kísértéseknek FÖLDÖNTÚLI ERŐRŐL ÉS MENTALITÁSRÓL TÉVE TANÚBIZONYSÁGOT, akkor egy út van számodra: Unalmas, hétköznapi ember maradsz, aki semmi kiemelkedőt nem tett. Ha nem tudsz ellenállni a kísértésnek, akkor több út is van számodra, de a sok út közt ott van az is, hogy rengeteg hibát elkövetsz, rombolsz magad körül, végül FÖLDÖNTÚLI ERŐRŐL ÉS MENTALITÁSRÓL TÉVE TANÚBIZONYSÁGOT pálfordulás történik , és megváltozol, és csodás módon ezzel elnyered a közeg elismerését. Ez olyan szinten röhejes, hogy... na jó, már unom a szélmalomharcot...
válasza:"Miért gondoljátok, hogy aki hibák, káros szenvedélyek, és baklövések nélkül éli le az életét, annak könnyű dolga volt?"
Sosem írtam ilyet.
Ettől még tény hogy nem ugyanott tart két ember ha az egyikük úgy jutott oda ahol a másik már eleve ott volt. Helyileg lehet hogy ugyanott vannak, de személyiség, jellem, tapasztalat tekintetében ég és föld lehet a különbség a két egyén közt.
válasza:Minek tettél fel kérdést, ha nem vagy hajlandó elgondolkodni a válaszokon, és ugyanazokat a köröket futjuk újra és újra.
Ha elismerést akarsz, akkor a mostani átlagember szintről is alkothatsz nagyot. Teljesen felesleges azokkal foglalkoznod, akik a te szintedről csúsztak le a béka hátsója alá, és onnan másztak vissza.
válasza: válasza:Kérdező,
Gyorsan leírom, hogy én mért érek rá egy egy csütörtöki délután vadul vitázgatni random idegenekkel.
Mérnökinformatikusnak tanulok egyetemen, de a mostani félévemet passzivizáltattam, hogy segíthessek édesanyukámnak családi vállakozásokban.
Van egy kft, ami lényegében egy mikrovállakozás. Van egy Non profit, ami konkrétumok nélkül maradjunk annyiban hogy az államtól kapunk pénzt közhasznú feladatokra.
Plusz egy alapítvány, ami a non profit támogatása miatt alakult meg, aminek az elnöke vagyok.
Szóval mostanában olyan keményen dolgozom, hogy egyetemet is szüneteltetnem kellett egy időre, de lebetegedtem és jelenleg már lassan 1 hete itthon fekszem és antibiotikumokon élek ... már nagyon unatkozom.
Most hogy tisztáztunk.
Megkérdezhetem mi a bajod? Mért utálod ennyire azokat az embereket akik nagy erőfeszítéssel el bírtak érni valamit?
Mért van annyi időd itt random idegenekkel veszekedned és szídni a világot kiírva magadból a szenvedésed?
B+ ha ilyen elkeseredett életed van, és ennyire büszke vagy csak arra hogy te bizony nem lettél lánc dohányos, nem iszol, semmi rosszat nem csináltál soha. Ami egyszerű, szimplán egy habitus.
Olyan mint amikor valaki heti 4-5x jár konditerembe. Neki sem nehéz konditerembe járni, mert már X éve ezt csinálja. Neki már az lenne nehéz ha nem járna.
Vagyis bocsának ... Nem olyan, mert ő legalább tesz valami olyat ami extra erőfeszítést ígényel.
Basszus komolyan. Nézz már magadba. Mi a f ... csinálsz itt? Már röhögök annyira felbasztál hogy ilyen emberi lényeg léteznek és van esélyem velük találkozni az igazi életben.
Na jó, elmondom, mi zavar. Remélem, ezen példák alapján legalább minimálisan rá fogsz érezni, mi a bajom.
Egy tanulságos mesével kezdem: Gyerekkoromban a Balatonon nyaraltunk a nagyszülőkkel. Kaptunk én, meg a bátyám 1000-1000 forintot a mamától, hogy vegyünk magunknak valami kaját. (akkoriban többet ért) A kajálda mellett ott volt a játékterem, a bátyám meg elcsábult, bementünk, és ő az összes apró pénzét beledobálta a motoros játékgépbe, mialatt én csak ott unatkoztam mellette, és sürgettem őt, hogy fejezze be mert kajálni kéne. Ő nem hagyta abba, csak mikor elfogyott minden pénze. Ezután átmentünk a kajáldába, én ettem két hamburgert sültkrumplival, neki meg csak sírt a szája, hogy ő éhes. Kérdeztem tőle, hogy miért játszotta el minden pénzét? Aztán a kajáldába összefutottunk a mamával, ő megsajnálta szegény éhes bátyámat, és vett neki két hamburgert meg egy sültkrumplit...
Én, aki önmegtartóztattam, én aki becsületesen beosztottam a pénzem, nem szórtam el játékterembe, ott szoptam fél órát míg a bátyám játszik, és utána az egyetlen jutalmamat, hogy legalább nem voltam éhes, semmissé tette a mama. És utána mindenki elismerően bólogatott, hogy milyen jószívű is ez a nagymama...
És hogy miért hozok egy ilyen kis hülye gyerekes történetet példaként? Mert ez tökéletesen ráhúzható az egész életre. Aki bölcs, becsületes, önmegtartóztató, az mindig megszívja utólag. Ennek a nagyobb volumenű verziója, ha valaki hitelt vesz fel mert kell neki egy új kocsi, a másik meg inkább bölcsen beosztja a pénzét, hogy maradjon neki a napi betevőre. A mohó ember vagánykodik a kocsijával, a bölcs ember eszegeti a kolompért adósság nélkül. Végül pedig mindig azt kezdik el sajnálni, akinek hitele van, aki meg beosztotta a kis pénzét, az egy nagy nulla, senkiházi.
Munkahelyen minden pontosan megcsinálok, soha nem kések, precíz vagyok. A munkatársam rendszeresen késik fél órákat, minden nap hússzor lemegy cigiszünetre, és még hamarabb is lelép. A főnököt nem érdekli, amíg nagyjából rendben mennek a dolgok. És rendben mennek, mert ott vagyok én, aki tarja a hátát mindenkinek. Rágjak be? Én is késsek mostantól minden nap órákat? Úgy összeomlana a cég, hogy csak füstölne, amit nem akarok, mert én is pénzből élek...
Szegény apám beteg, és én járok fel hozzá minden nap. Bevásárlok neki, segítem amiben tudom. Bátyám szarik az egészre, ő a lazagyerek, aki vagány, nagy dumás, szarik mindenre, és tapadnak rá a nők. Szarjak én is az apámra? Csak magammal törődjek, meg azzal, ami élvezetes?
Lehetsz te egy életen át becsületes ember. A világtól nem fogsz mást kapni, csak megvetést. Azt fogják rád mondani, hogy egy kihasználható barom vagy, és megérdemled. Hiába gyűjtöm a műanyag flakonokat becsülettel. Jön a kukásautó, és az enervált kukás simán összeönti a többi szeméttel, megy a darálóba a gyűjtögetésed termése. (ezt a mondatot átvitt értelűnek szántam, de nálunk konkrétan tényleg ez megy)
Becsülendő, ha valaki magasra tör. Céget alapít, vagy adakozik, segít másokon. De az ugyan olyan becsülendő, ha valaki bűn nélkül él, és az ilyen életfelfogást igen is támogatni kéne. Nem lenézni, nem beszólni érte.
Ha dühösnek tűntek eddigi soraim, azt 35 évnyi keserű tapasztalat szülte belőlem. Akárhova nézek, mindenhol azt látom, hogy az erőszakosság, a hanyagság, a másokon történő átgázolás sosem lesz megtorolva, pláne hosszú távon nem. Minden nap egy tiszta lap, és a világ azt is elfelejti ha jót tettél, és azt is, ha rosszat. Akkor meg mi végre legyünk jók? Sajnos aki eleve olyan beállítottságú, képtelen tiszta lelkiismerettel szarni a világra, és beállni az önző emberek táborába. De sajnos ebbe a mókuskerékbe a jó érzésű emberek képesek lassacskán tönkremenni. Nekem is voltak emiatt nehezebb időszakaim, de meg kell tanulnom túlélni ezeket...
válasza:"És hogy miért hozok egy ilyen kis hülye gyerekes történetet példaként? Mert ez tökéletesen ráhúzható az egész életre. Aki bölcs, becsületes, önmegtartóztató, az mindig megszívja utólag"
A sztorid alapján nem szívtad meg sem akkor, sem utólag. A bátyád szívta volna meg, ha pecjére nem lett volna olyan jószívű a mama, hogy megsajnálja.
Csak ugye az életben nincs mindig ott a mama, szóval 99%-ban a bátyád féle emberek azok akik jól megszívják a felelőtlenségüket. Csak ugye az elképzelésedet ők nem támasztják alá, ezért te nyilván csak azt a töredéknyi esetet vizsgálod, amikor emberünk nagyot kockáztatott, és pont bejött neki a dolog. Emiatt persze hamis képed van a valóságról, és negatívumnak éled meg azt is ami jó, csak mert van akinek jobb.
"Lehetsz te egy életen át becsületes ember. A világtól nem fogsz mást kapni, csak megvetést. Azt fogják rád mondani, hogy egy kihasználható barom vagy, és megérdemled"
Nagyon fogalmi zavarban vagy. A becsületes és a kihasználható két teljesen más dolog. Ha naiv vagy és könnyen kihasználnak, akkor ezen ideje változtatni, de ennek semmi köze ahhoz hogy becsületes vagy-e vagy sem.
Már hogyne szívtam volna meg? Most szíven csinálnék erről egy átlátható ábrarajzot, de a lényeg leírva is átjön talán. Tehát, a spórolásért, és az önmegtartoztatásért a jutalmam az volt, hogy ott untam szét az agyam a játékteremben, miközben már éhes is voltam, dühös, a bátyám közben meg ott játszadozik élvezettel. Rá voltam bízva, így egyedül nem mehettem kajálni.
Tehát az előrelátó pénzbeosztás következménye: unalom + lemondás + düh = szívás.
Míg a bátyám szart mindenre, elszórta a pénzét, játszott, és utána még jól is lakott.
Tehát az agyatlan pénzszórás és leszarás következménye: játszás + szórakozás = élvezet. Mert utána mindketten ugyan úgy ehettünk.
Mint mondtam, ez csak egyetlen példa volt, de az egész életre rá lehet húzni. Nem azért írtam ezt az egy példát, mert csak ez létezik, és ebből indulok ki. Azért írtam egy példát, mert már így is túl sokat írtam, és már unom a folytonos magyarázást. De ugyan így érvényes mindenre: A kocsi, aki pofátlanul kikanyarodik eléd, és te lemaradsz a zöld lámpáról emiatt. A bunkó paraszt, aki kétajtós szekrény, és elfoglalja előleg a konditerem gépeit, aztán meg fenyegetőzik hogy ha bármi bajom van vele akkor kint találkozunk. Akik fesztiválokon eléd tolakodnak, míg te becsülettel kiállod a sorodat. Munkahely, ahol ugyan annyi fizetést kapsz mint a naplopó munkatársad. És még sorolhatnék ezer példát, ahol igen is a bunkó ösztönlények járnak jobban, míg a becsületes ember megszívja. Tudom, az élet már csak ilyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!