Azt az embert, aki sosem hibázott, miért nem becsülik meg jobban?

Felkelni nem csak piából, drogból, Qrvulásból s hasonlókból lehet ....

Sőt szégyen az, hogy valaki lecsúszik arra a szintre, mert olyan gyenge, se tartása, se önbecsülése nincsen...

Az ilyeneket egy kalap alá veszem a pornéppel ;)

Fókuszálni kell a saját utunkra s annak tisztàn tartására ^^

Én értem, hogy mire gondolsz. Nyilván nem szó szerint hibátlan valaki. De a leírásból kiderül. Én sem értem, hogy pl. miért érdem, ha valaki elhízik, aztán valahogy sikerül lefogynia, miközben az nem érdem, ha valakinek mindig normális életmódja volt.

De ennek mi köze az unalmassághoz? Nem is értem a többi választ. Egyáltalán nem ettől függ, hogy valakinek unalmas-e az élete. Sőt, sokszor pont az ilyen problémákkal küzdőknek nagyon beszűkült az élete.

Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. :-)

A Biblia is tárgyalja amúgy a te problémádat, a tékozló fiúról szóló példabeszéd.

5:

Nem az élete unalmas, hanem az ember unalmas. Mert mindig csak szürkén követte a társadalmi elvárásokat, nem csinált semmit magától. Persze, ez hangozhat jól is, csakhogy az ilyen ember az emberevést sem kérdőjelezte volna meg egy kannibál társadalomban. Így könnyű nem elkövetnie nagy hibát, de nagy pozitív dolgokat sem fog véghez vinni, ha semmit sem kérdőjelez meg. Szuperhősök pedig tesznek, cselekednek, és mindig egyből jól döntenek, nem léteznek. Csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit.

Mert ha valakinek volt egy rossz szokása, amit maga mögött hagyott, akkor jó eséllyel komoly akatat és hosszú küzdelem áll mögötte, ami elismerésre méltó.

Ha valakinek pedig ugyanezzel sosem volt problémája, arról nem tudni hogy ez szintén valami dicséretes folyamatos odafigyelés és küzdelem eredménye, vagy az illető csak szerencsés hogy soha nem kellett szembesülnie az adott problémával.

Vannak becsületes emberek, de makulátlanok nincsenek. Az élet sokkal bonyolultabb, mint ahogy te felvázolod. Eleve az elszeretős példád sántít, mert akik tényleg szeretik egymást, ott nem tudod "elszeretni" az egyik felet, ha mégis, akkor az eredeti kapcsolatban boldogtalan volt, akkor viszont relatív, hogy most jót vagy rosszat tettél. Ha valakit ott hagysz, mert nem szereted, szintén sokféle megítélés alá eshet.

A valóság tele van olyan döntésekkel, amikor nem egyértelmű, melyik a helyes út, vagy eleve mindegyik rossz, de van amelyik kevésbé, és azt próbáljuk választani.

Pontosan emiatt, aki azt mondja magáról,hogy makulátlan, az szerintem vagy nagyon naiv, nicsen élettapasztalata, alacsony az önismerete, vagy éppen hazug.