Lányok, ti mit szeretnétek elérni az életben karrier szinten? Elvagytok pénztárosként a Tescoban, dohányboltban, vagy pultosként kocsmában? Miért olyan ritka az ennél nagyobb elképzelés?
Nekem soha életemben nem volt rendes munkám, de folyton dolgoztam, elég merész üzleti befektetésekbe vágtam bele, amikből a hozzáállásom miatt jól jöttem ki, és így 27 évesen bár kitűnök a környezetemből, azt hittem, mára többre viszem.
Párkeresésnél viszont csodálkozom, hogy a lányokban nincs küzdőszellem karrier szinten - legtöbben boldogan elvannak (akár diplomával) a Tescoban vagy dohányboltban, pultosként kocsmában (mondhatni ez a divat, vagy nem tudom), számomra érthetetlen olyan helyen dolgozni, ahol se nyereség, se kilátás bármi féle előrébbjutásra.
Itt jegyzem meg, hogy az "erőltetettebb mosolyú" kategória próbál pénzes pasival összejönni, a látszólag értelmesebb valahogy elvan... és akad egy egy kivétel, aki "vágjunk bele, csináljuk" belead mindent, hogy saját szigete legyen a Karib-tengeren.
Mert ilyen közegben vagy. Mivel én gimnáziumba jártam (onnan mindenki egyetemre ment) és egyetemen is csak egyetemistákkal vagyok körülvéve, pont nem ezt látom, amit te.
Egyébként ha ránézel a szakmákra, nem sok olyan van, amit nők választhatnak: virágkötő, varrónő, cukrász, műkörmös... És kb kifújt. Férfiaknak van millió asztalos, kőműves, esztergályos, burkoló, festő stb képzés, amikkel jobban is keresnek, mint a nőies szakmákat űző nők, másrészt ezekért nincsenek lenézve.
Persze lehet mondani, hogy akkor a nő is legyen esztergályos, emancipáció van. De megnézném, melyik férfi fogadná el azt, hogy a barátnőjének "férfias" szakmája van, esetleg emiatt a fizikuma is férfiasabb, mint magának a férfinak...
Én férfias területen szereztem diplomát... de pont ezért 5 éve parkolópályán van a karrierem. Eleinte tök lelkesen kerestem az utam, a lehetőséget, hogy esélyt kapjak, de mára már úgy állok hozzá, mint a megkeseredett gyakoris faszik a párkapcsolatokhoz. Belefásultam, nem érdekel. Annyiszor hagyták szó nélkül az önéletrajzom, vagy utasítottak el... feladtam. Nincs önbizalmam, nem hiszem el, hogy ennél többre lennék képes.
Mindig azt kaptam, hogy "kár, hogy nem férfi", "miért akar egy férfias területen elhelyezkedni?"... mindig azt érzem, hogy én kevesebb vagyok, mert csak a férfiakat ismerik el a pályámon.
Külföldre mehetnék igaz... de ott van a családom és a párom. Akiket nagyon nehéz szívvel hagynék el.
Csak beletörődtem és már nem is töröm magam. Nem akarom, hogy méricskéljenek, hogy azt firtassák miért megyek műkörmösnek.
Nem én leszek a következő Dr. Szöszi. És igen szomorú és frusztrált vagyok miatta. De ez van.
Három diplomám van, karrierem csúcsát már elértem. Nem vágyon se pultos állásra, se dohányboltba, max átmenetileg, ha nem lenne semmi.
Nem tudom, hogy Te hol jársz, de manapság több a diplomás nő, mint férfi, és pont fordítva látom a pasikon, hogy nem törekednek a fejlődésre, nincs motivációjuk.
Én személy szerint olyan környezetben vagyok, ahol a lehetőségek száma konkrétan végtelen, fejlődni csak az nem tud, aki nem is akar. Olyan 60-40% a nők javára a nemi arány.
Szerintem te nagyon-nagyon-nagyon sztereotip környezetben mozogsz, ha tényleg ezt látod magad körül és nem csak kamuzol. Személy szerint nem ismerek olyan lányt, aki Tescoban vagy körmösként dolgozna (azaz, valakit ismerek, aki Aldiban, de ő sem pénztárosként hanem valami vállalatirányítási központban valami irodistaként jó fizuért), olyat viszont rengeteget, aki a maga szerencséjének a kovácsa.
Rossz körökben mozogsz.
Van egy gagyi diplomám, ahhoz képest viszont jól keresek (vidéken), a munkahelyem 5 percre van kocsival, napi szinten használhatom a nyelvtudásomat és szeretem, amit csinálok.
A világot nem szeretném ugyan megváltani, de fejlődni és változtatni mindig tudtam.
Én épp azt látom hogy manapság mindenkinek ilyen világmegváltó tervei vannak a jövőre nézve. Ha mást nem külföldre menni,akármit csinálni. Na ezt mondjukén sem igazán értem.
Nekik a pénz a lényeg,nekem meg az,hogy olyan munkám legyen,amit szeretek,és amiben jó vagyok,ha nem is leszek belőle milliomos. De attól még sikeres lehetek.
Megfigyeltem az ilyen eladó tipusú ismerőseimnél,hogy náluk a karrier,a pénz helyett a barátok,család van előtérben,és úgy igazából nem is tudom eldönteni melyik a jobb.
Amikor velük voltam,emlékszem eszünkbe se jutott még hogy több pénz kéne vagy hogy mit érjünk el az életben,csak együtt voltunk,ha nem volt pénzünk kimentünk a természetbe kirándulni,vízzel és otthoni szenviccsel,szombaton nem volt pénzünk szórakozóhelyre,ezért 3-an összedobtunk pizzafeltétekre és megsütöttük,filmeztünk,és esküszöm ez sokkal nagyobb élmény volt,mind a jelenlegi életemből bármelyik drága étteremlátogatás,vagy drága koncert,ahova ingyen mehettem be. Sokkal többet ért ha a kedvenceimre hosszú időn át sprórolt pénzből jutottam el,tele izgalommal és szenvedéllyel,most pedig egy mosollyal végignézek egy ilyet,mert ingyen volt,vagy épp könnyen ki tudtam fizetni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!