Van köztetek olyan, akinek gyerekként sem voltak céljai és elképzelései az életben és felnőttként sincsenek?

Mindenki más, nekem egy ház, és a motorozás a célom(anyagiak miatt még nem lehet) ugye milyen unalmas?

Aki meg orvos, biológus akar lenni azok meg tipikusan nem olyan átlag emberek, az nem fog neked egy buliban 1 sörnél többet inni, konkrétan ha valaki nem olyan mint Ő nem is érzi jól magát akkor.

14 évesen kaptam az első számítógépem, 16 évesen már pályaválasztás előtt rá_b_a_s_z_t_a_m egy mmo-val ami előtt 24 órából 17-et is ültem. Eredménye: 8. félévkor bukás 3 tantárgyból, majd miután kicsúszott az addig elképzelésem a kezemből, és akárhogy könyörögtünk az igazgatónak, más iskola és szakma után kellett néznem.

Még utána játszottam valameddig, utána eladtam a karakteremet személyesen egy illetőnek, és onnantól fordult az életem, elkezdtem valamiért kondiba járni, kisállatokkal kezdtem foglalkozni, utána összeraktam egy gépet megint, de ma már csak sima újonnan kijövő játékokkal nyomom, és átlag időm 2-3 óra szabadnapomon.

25F

A célokat, már gyerekként kiölik.

A gazdagág nem lehet cél, csak egy eredmény, ha valamit jól csinálsz. A bűnőzőknek célja a gazdagság. Vissza kell emlékezned, hogy gyerekként miket csináltál, mit szerettél, mire vágytál, ott lesz a válasz, söpörd le róla a port.

"Ne sikeres ember próbálj lenni, hanem értékes!"

- Albert Einstein

ez nem feltetlen rossz

ha nincsennek celjaid csalodas sem erhet

egyik naprol a masikra vagy es kesz, igy lesz a legboldog az ember

Érdekes a téma, nem olvastam a többi hsz-t, de én is efféléken gondolkodom.

45 éves férfi vagyok, tehát sokak szerint már mondhatni "középkorú"és ennek ellenére - még viccesen is szoktam poénkodni - hogy én vagyok talán a legidősebb pályaválasztó "fiatal". SOk dolgot kipróbáltam, sok dolog érdekel, de valahogy nem találtam meg eddig az utamat. Vannak hobbijaim, vannak szakképzettségeim, voltam alkalmazott, voltam vállalkozó, cégben társtulajdonos, szabadúszó, alkalmi munkavállaló stb stb. Többféle végzettségem is van, meg hobbim is. Sőt küldetéstudatom is. Csak a kor és a tapasztalat egyfelől olyanná tett, hogy nem erőltetek már semmit, leszoktam a túlzott ragaszkodásról, másfelől meg egyik munkakör sem volt eddig annyira átütő sikerélmény, hogy azt mondjam: megérkeztem, én ez vagyok.

Amúgy célok nekem is vannak, de ezek eléggé szokványosak. Vagyonhoz, ingatlanhoz, autókhoz kapcsolódnak. Ezek egy része igen magas szinten sikerült is, majd elvesztettem dolgokat, aztán megint feljebb, majd megint lejjebb stb.

De hogy ne térjek el a kérdéstől: nem hiszem, hogy tudatos döntés eredménye az, hogy mikorra ismerjük fel azt, hogy igazából mi (ki) akarunk lenni. Van, aki alig kezd el járni, már tudja, hogy autóversenyző/énekes/festő/orvos stb lesz, aztán meg vannak olyanok (velem együtt) akik kései felnőttkorukig sok dolgot kipróbáltak, de nem tudtak megállapodni. Nincs ebben semmi. Az egyik az állandóságot a másik a változatosságot preferálja.

Ja és mégegy: senki ne szégyellje magát azért, mert jól akar keresni, netán gazdag, vagy legalábbis vagyonos akar lenni. Inkább legyen valaki őszintén nagyravágyó, mint álszent.