Szerintetek hogyan tudnék azon változtatni felnőttként, hogy ne legyek túl jó szívű?
Sajnos alapjáraton csendes, félénkebb,konfliktuskerülő vagyok ,amin próbálok folyamatosan változtatni egyéb külső segítséggel,meg tudatosan vért izzadva.Alapból szeretek adakozni,de nagy ritkán(hála istennek) kerülök olyan szituba,amikor elbátortalanodom,mint egy szaxos gyerek,és nem merek nemet mondani(gyerekkori zaklatások miatt).E miatt bűntudatom van.Kicsit naiv is vagyok,amit szégyellek.Legalábbis annak látszom.Igaz valahonnan mindig visszakapom,ha olyannak adok ,akinek nem kéne.
Az emberek is megváltoztak,mert nem egy,nem kettő embertől hallom,hogy azért nem barátkozik komolyabban senkivel,mert előbb utóbb egyoldalú kihasználás a vége.Egymás lehúzása.
Egyetértek #1-essel, tetszik, amit írt. Szerintem se azt változtasd meg magadban, ami jó. Azt viszont jó látod, hogy az nem jó, ha azért adsz, mert nem mersz nemet mondani. Az a jó, ha azért adsz, mert épp adni van kedved. Szerintem ez megfelelés kényszer féle, félelem mások gondolataitól. Itt az a fontos, hogy semmi közöd mi van mások fejében, ez az övék, az ő dolguk, azt gondolnak rólad, amit csak szeretnének, ez tök normális. Az, ha azt gondolják, hogy nem vagy szimpi. Miközben meg tök természetes, hogy azt szeretnénk, hogy szimpatikusak legyünk. Szerintem ezt gyakorolhatod pl hajléktalanokkal, hogy ha kér, akkor figyelj az érzéseidre, hogy akarsz e adni és ha akarsz adj, ha nem, akkor tudj nem adni, ha ez kicsit fáj is belül.
És a legfontosabb: szerintem adni úgy jó, ha az nem kereskedelem jellegű. Azaz, ha adok valamit, akkor ott nem jelentkezik tartozás a másik részéről. Nem akarok visszakapni semmit. Ha így élem meg, akkor nem lehet kihasználni. Mert adni akartam és kész. És ő azt csinál vele amit akar. És ha ő is ad esetleg valamit, az egy független adás. Nem a csereértéke annak, amit én adtam, hanem azt adhatja szabadon. Én egy ideje így csinálom és elég felszabadító.
Hogy lehet fejleszteni a bátorságot,hogy ne féljek az esetleges konfliktusoktól.Pl.ordítozik velem Ezt milyen módon lehet edzeni szerinted?
Most egy fél évig elszeparáltan dolgoztam egy hasonlóval ,mint én,és átkértem magam hangosabb társaságba.Kicsit úgy érzem fokozza a félénkségem a hosszassabb elszigetelődés.
Gondolom az alaptermészeten nem lehet változtatni.
1. Az emberi kapcsolatokban teljesen természetes a veszekedés. Mindenhol előfordul, és egy igazi barátság túl is éli. Ha valaki azért ordítozik Veled, mert nem engeded Magad kihasználni, az elmehet a fenébe. Van egy személy, aki mindennél kedvesebb számomra. Éveken keresztül féltem a kettőnk közötti konfliktustól. Kerültem, hogy ilyesmi kitörjön. Aztán egyszer volt egy óriási üvöltözés. Utána sírva-röhögve borultunk egymás nyakába, és tisztáztuk, hogy néha haragudhatunk egymásra, de a szeretet akkor is megmarad.
2. Tényleg figyelj az emberekre. Csak magáról beszél? Mindig az ő fájdalmai, az ő tervei vannak előtérben? Lekicsinyli a Te problémáidat vagy véleményedet? Az ilyennek ne segíts, csak ki akar használni.
3. Ismerd fel az érzelmi zsarolást. Ha valakinek van valamilyen egyéni problémája, akkor annak a megoldásáért elsősorban ő felelős. Ha ezek után segítséget kér Neked, Te nem tudod megadni, és azt hallod vissza: "Akkor most temiattad nem lesz ez vagy az, temiattad nem sikerül, elszomorítasz" stb., akkor az érzelmi zsarolás. Ne engedj neki.
4. Húzd ki Magad. A belső tartás kialakításában is segít.
5. Hallgass. Hallgass, de nézz a másik szemébe. Az emberek nehezen bírják a csendet. Amikor valaki segítséget kér, ő fogja kínosan érezni magát miatta, ha így viselkedsz vele, és ő kezd el magyarázkodni, ahelyett, hogy Téged kényszerítene ebbe a szerepbe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!