Van köztetek olyan, akinek tökéletes/kiegyensúlyozott élete lehetne, ha változtatni tudna a magasságán?

Én ez a fajta ember vagyok. 170 centivel büntetett meg az élet, fogalmam sincs miért nem nőttem még vagy 4-6 centit. Már azzal is pokolian elégedett lennék. Így viszont mindig kisebbségi érzésem van. Állandóan azt bámulom ki milyen magas, próbálok cipővel kompenzálni, de az sem ér semmit. Állandóan elfojtott érzéseim vannak és gombócok mennek le a torkomon, amikor azt látom, hogy a fiatal tini lányok is legalább akkorák, mint én. Gyűlölök az utcán sétálni, mert mindig ezek kavarognak a fejemben és amikor emberek között vagyok, akkor is inkább csőlátásban nézek előre és próbálom leplezni a bánatomat. Ráadásul ez olyan, amin nem tudok változtatni. A csajok legalább meg tudják műteni a mellüket, ha amiatt komplexusaik vannak, de nekem még ilyen praktikára sincs lehetőségem. Természetesen még sosem volt barátnőm. Könnyű azt mondani, hogy fogadjam el magamat, de egyszerűen rosszul érzem magamat a saját bőrömben. Ha már egy 175-177 lennék már akkor is totálisan már embernek érezném magamat. Rengeteg lehetőség nyílna meg előttem és sokkal kiegyensúlyozottabb lennék. A fájdalmamat is jól érzékelteti, hogy múltkor egy ásványvizet akartam levenni egy kicsit magasabb polcról és egy tőlem pár centivel magasabb árufeltöltő diáklány jött nekem segíteni (látta, hogy lábujjhegyen kínlódva nyújtózkodok). Esküszöm a pofámról leszakadt a bőr és alig bírtam visszatartani a sírógörcsöt. ;_;