Van olyan tulajdonságotok amin nem birtok változtatni de még is mindenki meg emlegeti, és már elegetek van?

Én szőke lány vagyok. A szőkéket mindig hülyének minősítik. (barátnőim is) pedig egyáltalán nem vagyok az. De az a legrosszabb érzés h úgy mondják h nem is ismernek... Pl még nemrég is odajött hozzám egy ismeretlen, számomra teljesen irritáló lány és lehülyézett, de úgy szinte mindenki, ilyen. (És nehéz elhinni h nem 5-10 évesek...) Aki igazán ismer az tudja h nem vagyok az... Ezért fessem be a hajam? Soha.(jó ez lehet h nem olyan ügy mint a tied, de elég rossz érzés.)

Ismerős érzés.. Nekem a beszédstílusom az,ami zavaró egyeseknek.

Szerintem ilyesmit mindenki megtapasztal élete során. Engem pl fogyatékosnak, strébernek, kockának, és még sorolhatnám minek hívtak régebben. Akkor nagyon rosszul voltam, nem tudtam higgadt maradni. Végül csak arra koncentráltam, hogy semmi olyat ne mutassak, mondjak, ami egy csöppnyi okot is adhat arra, hogy interakcióba lépjenek velem. Borzalmas volt. Fél évig ilyen voltam, aztán megelégeltem. Lépésenként sikerült leküzdenem ezeket a negatív hangokat, amik visszhangoztak a fejemben, egyszerűen figyelmen kívül hagytam őket, olykor viccet űztem az egészből, de ami igazán segített az a környezetváltozás volt. Rájöttem, hogy mivel egy látszat világban élünk, nekem meg kell mutatnom, hogy ki vagyok, szégyenérzet nélkül. Elfogadtam magam, és hihetetlen, de ha jött is negatív komment, már nem éreztem azt, hogy ez nekem jött, inkább arra gondoltam, hogy az illetőnek gond van az életével. Persze a kultúra/intelligencia tényező nem elhanyagolható a környezetet tekintve. Valahogy úgy érzem így visszatekintve, hogy a beszólósok vezettek engem egy olyan jövő felé, ahol nem lehet sok panaszom senkire. Valahogy megtanultam azt is, hogy ne arra gondoljak, hogy nekem mi esik sza*ul, hanem arra, hogy ezek a dolgok hogyan segítenek engem előre. Tiszta fej kell a tiszta alaphoz, ez nagyon fontos, nem érzelmekkel teli. Remélem segítettem, egy minimálisan legalább :)