Van köztetek olyan, akinek gyerekként sem voltak céljai és elképzelései az életben és felnőttként sincsenek?

Bocs, az utolsót a 9-esnek írtam.

Én meg úgy vagyok vele, hogy sokminde érdekel egy kicsit, de semmi se annyira, hogy elkötelezzem magam egy életre. Mert szívesen lennék operatőr, zenei producer, pizzafutár, kaszkadőr, színész, modell, katona, éjjeliőr, kamionos, de mind-mind csak max 1-2 hétig, mert utána tudom, hogy kiégnék. Ez van. Sajnos vannak ilyen jellemek. Mindent kipróbàlok, és mindenre hamar ráunok. Egyedül a szabadságra nem tudok ráunni. Egy Rest-Jankó vagyok, de legalább felvállalom. Az én életcélom az örök szabadság. De mivel ezt nem tudom elérni, igyekszem beosztani azt a kis kevés pénzemet amit keresek a napi 4 órás technikusi állásommal. Nem panaszkodom mert úgyis tudom, hogy örök boldogság és elégedettség nem létezik. Lekínlódom a munkaórákat, és annál jobban megbecsülöm a szabadságot. Szenvedés nélkül nincs élvezet se. A hétvégék is azért olyan jók, mert vannak a hétköznapok. Ne hajszold a boldogságot, találj egy olyan munkát amit viszonylag elviselsz, és inkább az élet apróbb örömeire koncentrálj. Menj ki a természetbe. Nézd ahogy a hangyák dolgoznak. Ültess növényeket, és minden nap figyeld a fejlődésüket. Gyönyörködj a naplementében. Tudom, baromságnak hangzik, meg ilyen sablonos térítő dumának, de én az életben sokmindenen keresztül mentem már, és tapasztalatból beszélek. Vedd észre magad körül az élet apró mozzanatait. Fogadd el amilyen vagy, fogadd el az életet olyannak amilyen, és ki tudja, lehet hogy utána még majd el is kezd érdekelni téged valami. 28/F