Örülnöm kellene, vagy inkább szégyenkeznem?

21 évesen tartok már ott, hogy meg se forduljon a fejemben ilyesmiért szégyenkezni, hanem inkább büszke legyek az anyámra, amiért képes volt egyedül felnevelni. Én inkább mérges lettem volna a barátomra. Ha kell telefon, majd megdolgozok érte, és megveszem a fizetésemből alapon működök.

21/F

Elég gyerekes a hozzáállásod. Mondjuk az biztos, hogy én nem fogadtam volna el egy ilyen drága ajándékot a páromtól.

Szerintem nem kell szégyenkezned az anyagi helyzeted miatt, csak maximum amiatt, hogy nevetségesen gyerekes módon gondolkodsz.

Én is 21 vagyok, amúgy.

Én se fogadtam volna el, sőt! És mondok még valamit.

Volna pénzem az általad emlegetett felkapott boltokból öltözködni, de sokszor az Aldiban meg a Lidlben veszek ruhát. Mert egyszerűen teszek rá, hogy ki mit gondol. Én olcsón is ízlésesen fel tudok öltözni, és még egyszer sem állítottak meg az utcán, hogy a ruhacímkém lesegessék. Szánalmas ez a megfelelési kényszer a társadalomnak, nem is értem miért van benne sokakban.

A pénzből pedig, amit nem szórok el márkás göncökre (amik ugyanolyan hamar mennek tönkre, mint olcsóbb társaik) meg a legújabb kiadású okostelefonokra, elmegyek jól érezni magam. Utazni, élményt gyűjteni a párommal. Hogy én, veled ellentétben halálomkor a kalandjaimra emlékezhessek, ne a New Yorkeres farmeromra ;)

17 éves koromtól dolgozok akkoriban feketén suli mellett, 20 voltam amikor rendesen elkezdtem dolgozni bejelentve, teljes munkaidőben.

Mindig meg volt a pénz arra amire akartam, ha 35-be került a cipő akkor kiadtam érte annyit, ruhán sose spóroltam mert egy széldzseki mondjuk 3-4 éven át is rajtam volt, telefont sose vettem 40-50nél többért, mert tudtam hogy nem használnám ki mondjuk a 100-150ezrest, azért hogy játsszak rajta nem ér annyit, inkább magamra költöm.

Az a gond hogy rengeteg olyan gyerek van aki életében nem dolgozott 8-12 órát annyi idősen amikor én kezdtem, és a szülőt nyúzzák a pénzért, és lépést akarnak tartani olyanokkal akiknek annyi megvenni a legnagyobb GB-os Iphone-t mint másnak 40-et kiadni valamire.

21 évesen már Te is nyugodtan dolgozhatnál bőőőven, csak hát mindenki egyetemre jár... Inkább a földön kéne járni, és belátni hogy mire telik és mi az amit nem szabadna erőltetni.

Az becsülendő ha valaki úgy vesz egy 8 milliós autót hogy a saját felesége se tudott róla, csak dudál a ház előtt és annyit mond csukd be az ajtót és gyere megyünk egy kört, viszont azt nem lehet megérteni hogy miért kell szülőre, más segítségére számítani.

25F

"Próbálom a többiek előtt tartani magam, hogy nem vagyok szegény"

Szerintem ez a szégyen, hogy 21 évesen ennyire a külsőségekre adsz.