Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ilyen párkapcsolat lehet oka az állandósult feszültségemnek, depressziós hangulatomnak, vagy örülnöm kéne?
Tudom, hogy az ilyen dolgok megoldása mindig magunkba keresendő, most mégis idegenekhez fordulok tanácsért, mert máshoz már nem tudok.
3 éve élek egy férfival, menyasszony vagyok, külső szemmel boldog szerető kapcsolatunk van. A párom 33, én 26 éves vagyok. A kapcsolatunk úgy kezdődött, hogy a párom egyből szerelmes lett, a mai napig élete szerelmének tart, még mindig nagyon szerelmes. Én sohasem voltam szívből szerelmes belé, pedig nagyon megérdemelné, emberileg és mindenhogy nagyon rendben van ő. Kedveltem, szerettem vele lenni, nagyon jó lelkű, jóindulatú, lelkiismeretes ember és vonzó férfias pasi. Szerelmes sose lettem belé, csak nagyon tetszett, hogy udvarolt ezerrel, tepert , minden. Én nagyon rossz családi és anyagi körülményekből kerültem ki. Anyám gyerekkoromtól testi is, de főleg lelki terrorba tartott egészen 23 éves koromig, amig el nem költöztem, kb pokol volt az életem. 17 éves koromtól pánikbeteg vagyok, valószínűleg a stresszes körülményeimnek köszönhetően. Szóval anno jó ötletnek tünt a párommal maradni. Végre valaki szeretett, és végre megszabadulhattam az anyámtól. Viszont igazán szerelmes sosem lettem a páromba és ez már nagyon frusztrál, bánt, hiányérzetet szült és lelkiismeretfurdalásom van, úgyérzem átverem. Teljesen tisztában van vele, hogy hogy érzek, elmondok neki mindig mindent. Azt mondja nem baj, hogy nem vagyok szerelmes, csak legyek olyan, mint eddig,nyugodjak meg, minden rendben van. Meg hogy ő érzi, hogy én őt szeretem azért szeretetből. Nekem folyamatos hiányérzetem van, hogy a szerelem kimaradt és rossznak érzem. Nem tudom hogy tudnám leélni az életem valakivel, akit sose szerettem igazán szívből. Pedig olyan jó lenne és annyira megérdemelné. A szexuális életünk lapos sokszor, de van hogy jó azért. Olyan igazán szenvedélyes sosem volt. Ez is bánt engem, sokszor beszéltünk már erről is. Mindig megmagyarázza, hogy stresszel valamin, vagy fáradt, azért nem olyan, vagy azért ritka. Egyébként tény, hogy nagyon sok nehézségen átmentünk már együtt a 3 év alatt, mindig volt min idegeskedni. Jövőre feleségül akar venni, és gyereket szeretne. Én meg legbelül azt se tudom mi van. Már sokszor forgott a fejembe, hogy kiszállok a kapcsolatból, mert mintha megfulladnék. Viszont nincs hova mennem, egyedül nem keresek annyit, hogy megéljek, albérletet fizessek. Anyámhoz nemigen mehetek, és nem is mennék, nincs senkim, nincs testvérem. Igazából fogalmam sincs mit akarok. Van velem valaki, akit meg kellene becsüljek, mégse vagyok boldog. Viszont a szorongás meg megöl lassan. Nyugtatókon élek, folyton gombóc van a torkomban, hányingerem van, zakatol a szivem. Nem találom a helyem, semmi nem tesz boldoggá. Elkezdtem konditerembe járni, hogy hátha jobbá tesz kivül belül. heti.4-5x 2 órát edzek, akkor épp jó, de előtte utána ugyanúgy megtalál a depresszió, a céltalanság, a semmi se jó érzés. Tudom, hogy a szerelem állitólag elmúlik, de akkor is.... Normális dolog ez? Vagy beteg vagyok?
válasza:
válasza:Esetleg pszichológus segíthetne.
Szerintem neked az lehet a bajod, hogy úgy érzed kezdettől fogva kötelező ebben a kapcsolatban lenned, rászorulsz, mert egyedül képtelen lennél fenntartani maagadat.
Ez volt mikor anyádtól menekültél, ez van most is hogy megélhess.
Lehetséges hogy ez akadályozza azt is, hogy szerelmes legyél a külsőre és belsőre is vonzó párodba, mert csak ezen agyalsz hogy csak azért vagy vele mert kötelező és nincs más megoldás. Valahogy úgy érzed mintha ő tartana fogságban, pedig erről ő tehet a legkevésbé.
Szerintem a pszichológus segíthetne abban, hogy letisztázd az érzéseidet és kiderüljön hogy valójában mit érzel iránta. Ha sikerülne feloldani ezt a szorongást, elképzelhetőnek tartom hogy megtalálod a szenvedélyt is a párod irányában.
válasza:Nem, a párkapcsolat nem okozhat ilyen tüneteket. A párkapcsolat minősége maga egy tünet.
Olyan gyerekkorod volt, amiből egészséges személyiség nem alakulhatott ki, a harmonikus párkapcsolatnak pedig ez alapfeltétele lenne! Egy nő párkapcsolati mintáját mindig az apával való kapcsolat határozza meg: neked pedig az a tapasztalatod, hogy a kötődés az fájdalmas. Ezért nem mersz kötődni, szerelmes lenni. Le van tiltva a tudattalanban.
Amíg nem dolgozod fel a gyerekkorod, addig ne számíts harmonikus kapcsolatra.
A pánikbetegség és a depresszió MIND a gyerekkori problémák megnyilvánulásai, a jelenlegi kapcsolatod pedig csak egy tünete a gyerekkorban elszenvedett problémáknak (és hát nyilván súlyosbít is rajta). A gond az, hogy ha nem lennél a pároddal, akkor sem lennél jobban, mert a problémák BENNED vannak.
A konditerem nem fog meggyógyítani: azt a pénzt, amit arra költesz, inkább egy JÓ pszichológusra költsd!
Egyébként ez nem betegség, hanem a gyerekkorodból fakadó hibás sémák működnek, amiket terápiával át lehet írni. Nekem is sikerült. (Azóta harmonikus párkapcsolatom van, és szerelmes is vagyok, holott korábban képtelen voltam erre.)
válasza:"Én sohasem voltam szívből szerelmes belé, pedig nagyon megérdemelné, " - de hát ez nem kalkuláció kérdése...
A szerelem eljön... hogy mikor az nem nagyon tudható, ha esetleg nem, az nagy hiányt kelt egész életedre.
Hogy a konditeremtől milyen változást vártál, az nekem rejtély.
válasza:Nem hallottam még olyan konditeremről, meg pszichológusról sem, aki a szerelem érzelmét képes volna felkelteni...abban segíthetnek, hogy elnyomd az iránta való természetes vágyat.
"a szorongás meg megöl lassan. " -erről meg már írtak hosszú könyveket, tudhatod miféle élet lesz az.
válasza:"aki a szerelem érzelmét képes volna felkelteni"
Én a saját bőrömön tapasztaltam meg. Elkerülő kötődésű voltam, képtelen voltam igazán bevonódni kapcsolatokba. A terápiám során sikerült kiiktatni az érzéseimtől való félelmet és most (tartós kapcsolatban) rettenetesen szerelmes vagyok a páromban. :) Piszokjó érzés, kár, hogy korábban nem volt részem ilyesmiben.
válasza:Szerintem túlságosan rád telepedett a pánik érzése, semmi másról nincs szó. Az esküvő közeledtével is erősödik ez az egész.
Nyugodj meg egyszer, az, hogy azt gondolod, hogy csak kényszerből vagy együtt a pároddal, egyáltalán nem biztos, hogy így van. Félhetsz is megszeretni bárkit ilyen háttérrel. Nem a párkapcsolatod a probléma, hanem a múltad és a fiatalkorod.
Azt gondold végig, mi lenne, ha elveszítenéd a párod. Most nem arra gondolok, hogy vissza kellene költöznöd anyukádhoz. Csak szimplán gondolj arra, hogy elveszítenéd, de maradna minden más ugyanígy.
Egy ismerősöm nagyon szerette a pasiját, de még mielőtt tervezték volna az esküvőt, összejött egy baba. Nagyon megzuhantak, összeházasodtak, de folyamatosan az nyomasztotta és erősen tönkretette a kapcsolatát, hogy csak a gyerek miatt házasodnak. Kényszerből. Pedig addig minden happy volt, odavoltak egymásért 1,5 éven keresztül. A kényszer érzése miatt készültek ki.
Egyébként meg nem kell mindenáron egyedül fenntartanod egy albérletet, sokan keresnek ugyanemiatt bérlőtársat - ha úgy érzed, menned kell, mehetsz másokkal közös lakásba, akikkel gondolom még mindig egyszerűbb lenne, mint anyukáddal.
Lehet, ha kicsit fellélegeznél, eltartanád magad és látnád, hogy úgy is működik minden, nem vagy senkire ráutalva, akkor rögtön könnyebben menne a döntés és akár rájönnél, hogy mennyire szereted a párod. Szabadon. Azért, amilyen ember.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!