Valaki érzett már ilyet?
Sziasztok!
Egy ideje teljesen üresnek és boldogtalannak érzem magam.Olyan mintha nem is léteznék.Nem érzek boldogságot,szomorúságot,dühöt.Ezeket csak kimutatom,de nem érzem.Tudom ez eléggé furcsán hangzik,számomra is furcsa.Ha valaki megdicsér ó,vagy kapok valamit ,akkor mosolygok és picit nevetek is,de belülről nem érzem ,hogy boldog lennék.Ha nevetek valamin,akkor is közben eltűnődöm,hogy most miért is nevetek,mi olyan vicces.Legbelül teljesen más érzések vannak ,mint idekint.Ez nagyjából egy fél éve kezdődött.Elég önbizalom hiányos,határozatlan és visszahúzódó típus vagyok(szerintem).Nehezen ismerkedek és picit félek társaságban,emiatt nem szeretek eljárni sehova.Régebben minden hétvégén eljártam szüleimmel és húgommal vásárolni(akkor sem szerettem a boltokat),de egy idő után elkezdek zavarni a körülöttem lévő emberek.A zajok,a beszélgetések,a gyerekek visongásai.Azóta nem járok boltba,szinte sehova nem megyek.Előkészítőkre muszáj járnom.Most hétvégén felvételizek,emiatt szinte minden nap mennem kellett valamilyen idegen helyre.Senkivel egy árva szót nem beszéltem.A tanárnőnek is csak furcsán bólogattam.Szinte szorongok társaságban.A szüleimnek már beszéltem erről,de csak annyit mondtam,hogy nem bírom ha körülöttem sokan vannak,és félek az idegen helyektől,emberektől,és hogy nem tudok barátkozni.Erre természetesen ezek voltak a válaszok:-Én is ilyen voltam a te korodban
-Majd megszokod,majd feloldódsz
-Majd kinövöd
Stb.Szóval a tipikus szülei válaszok.Ezeket az érzéseket nem tudom rendesen leírni,nem tudom elmagyarázni.Nem értik meg,és nem tudják milyen érzés,csak próbálnak megnyugtatni szerintem.
Érzett már ilyet valaki ?Érezte magát valaki,teljesen üresnek és reménytelennek ?Mit csinált ellene ?Elmúlt egy idő után ?Lehet ,hogy csak a kamaszkor miatt van ?
+néha vannak kisebb dührohamaim(vagy ahhoz hasonló dolgaim),hamar felkapom a vizet és dühös leszek,de akkor is üres a belsőm,csak kívülről látszik rajtam a düh.Ilyenkor általában játszok,vagy zenét hallgatok.Olyankor egy pici álomvilágba csöppenek és megnyugszom.
14 L
Velem is ugyanez a helyzet pont, nem tudom, majd elmúlik. :D
14/F
"Nem értik meg,és nem tudják milyen érzés,csak próbálnak megnyugtatni szerintem. "
De, megértik és tudják, hogy milyen. Rengeteg tini érzett ilyet és igazuk van: Majd kinövöd. Pár év múlva te is hasonló válaszokat fogsz mondani.
Kiváló a meglátásod, ezek valóban tipikus válaszok.
Méghozzá több generáció által megélt, tapasztalaton alapuló válaszok.
Minden bizonnyal Te is valami ilyesmit fogsz mondani majd a 14 éves lányodnak.
Addig is sportolj, járj társaságba, keress valami szórakoztató időtöltést, tanulj meg valamilyen hangszeren játszani, rajzolj, bármit csinálj, csak ne szorongj, és főleg ne sajnáld magad.
Előbb-utóbb, ezt is ki fogod nőni, mint az ovis Barbie-s pólódat. ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!