Más is érzett ilyet?

Ez ìgyvan,az életet túlélni kell! Igaziból minden múlik...semmise örök..

Én akkor tértem le az emberek által normálisnak tartott ösvényről, mikor erre rájöttem. Borzasztó félelmetes és butyuta az egész. Megszületünk, felnőttkorunkig iskolába járunk, aztán még tovább iskolába járunk, gürizünk évekig, közben kötelező családalapítás, aztán öregség, halál, ennyi volt. Inkább választom a kockázatos utat, de nem akarom, hogy ennyiből álljon az életem. Egyszer úgyis meghalunk mindannyian, addig meg legalább azt csinálom, amit szeretném, és nem azt, ami elvárt.

én tudod hogy kelek? fél 6, kelnem kell, mert munka van...inget kell vasalnom...elindulok ha süt a nap annak örülök, ha esik az eső annak örülök...HÉV-en alszok vagy olvasok, általában jókat mosolygok azon amit olvasok :) aztán megyek boltba reggelit veszek...ott "további szép napot"-al köszönök el, hogy jobb kedve legyen a pénztárosnak :) még a biztonsági őrtől is elköszönök, hogy érezze őt is észreveszik és nem csak egy kerülgetni való kellék...aztán be a munkahelyre...ha valakivel fel liftezek akkor "viszlát, jó munkát"-al köszönök el...végül beérek az irodába (4-en dolgozunk 1 irodában), amikor megérkezik az 1. kolléga általában van valami problémája...őt azzal nyugtatom, "nézd pozitívan legalább süt a nap" és ha esik az eső akkor melléteszem: "tudod ott fent a felhők fölött" :) mindig a jó oldalát kell látni a dolgoknak...7 évig voltam depressziós én is csak a rosszat láttam...pedig csak keresni kell a jót és meg lehet találni :) legjobban akkor indul a reggel, ha látok egy mosolygós lányt, vagy kisgyereket...attól sokkal jobb kedvem lesz :) nekem napi 12 óra a munka + utazás...de minden pillanatát kiélvezem :) most is bent ülök a munkahelyen és gyakorikérdésekre írok, hátha más is észre veszi a szépet és a jót :) további szép napot :)

Igen más is érez(érzett) hasonlót, csak éppen nem ilyen fiatalon! Majd ha dolgozol vagy 20-25 évet, minden napod egyforma lesz, testi fájdalmat is gyakran érzel, sok traumát megéltél(ami az életben adódik), akkor kezdhetsz panaszkodni.

Azon gondolkodj, hogy mit tehetsz embertársaidért...Hogy amikor eljön a végső búcsú pillanata, akkor mire gondolsz vissza, hogy számolsz el? Tanulj szakmát, láss világot... keress olyan társat, aki megtölti a mindennapjaidat fénnyel és élettel. Hidd el van ilyen is. Az vigasztaljon, hogy van olyan ember, aki hajléktalan is volt, a takaróján dér volt, amikor ébredt, mégis tudott örülni egy falat kenyérnek, aztán fordult a kocka és életeket mentett, aztán hazája szolgálatába állt, aztán családot alapított, aztán elvált, és még mindig boldog, mert az élet történik. Minden pillanatot úgy ízlelj, mintha az utolsó lenne....