Miért tartják sokan a magántanulást borzasztó dolognak?

Az egyetem meg a másik :D Ott se full "egyértelmű" mit kell megtanulni, jegyzetelni kell :D

Lám, valakiknek sikerül ez is. Csoda? Nem, csak van egy kis esze :D

"Ha nem jó az az iskola vagy az a közösség, akkor másik iskolát kell választani."

Cseberből vederbe. Semmi garancia sincs rá, hogy a másik jó lesz vagy jó lesz ott a közösség vagy bármi :D lehet mégszarabb helyen jut ki :)

"Aztán a szülőt veszik elő, ha a kiskorú gyerekkel történik otthon valami. :-) Nem vagytok egy kicsit nagyon elkényeztetve, hogy ilyen félvállról veszitek a dolgot?"

Nem inkább az az elkényeztetés, ha 18 éves korára hagyhatja csak otthon egyedül a gyereket? :D Fel kell készülnie az életre s bizonyos dolgokat meg kell tanulnia korán

S statisztikailag sem mondanám, hogy 9 éves gyerekek lesznek a leggyakrabban magántanulók, csak úgy mondom :D

#8/#10 - már most látszik, hogy csak simán önigazolást keresel (újabb mágikus szó). De nem érdekes, csak feltettél egy kérdést, megkaptad rá a nem tetsző válaszokat (is). Ettől még nem kell hozzá nagy ész, hogy beláss egy két dolgot, még ha nekünk nem is vallod be, magadnak megteheted.

Neked itt válaszoltak olyanok (felnőttek) is, akik kijártak nem egy, nem két iskolát. Minden gyereknek megvan a maga keresztje, minden korban és iskolában megvannak a küzdelmes évek, és ezeknek csak egy részét teszik ki azok a társaid, akik megkeserítik az életed. De ez is része az egésznek. Része, hogy megtanuld kezelni őket és az ilyen helyzeteket.

Ha te alkalmatlan vagy erre (is), akkor elmész magántanulónak, de ne himbálj egy tök alsót aduásznak, hogy ettől még eljárHATsz csoportokba, mert NEM ez a lényege. Nem verbuválhatsz össze neked tetsző társalkodónőket, hogy belőlük szimuláld a gyerekkori közösségeket, mert adsz a szarnak egy pofont. Egy elkényeztetett, sznob miszp|csa (fiúba is) megteheti persze, de annyit is ér vele.

A szocializáció. Eeegen, biztos ez is mágikus szó, nem vágom, hogy hogyan sikerült politikai párhuzamot vonnod belőle. Illetve remélem, hogy nem vágom, mert ha az, amire gondolok, akkor valami nagyon elakadt nálad a fejlődésben :D

De hidd el, pont telibe nem érdekel, hogy mi lesz, ki lesz belőled. Én már átmentem ezen, nem mozgatja a további életutamat, ha 5-10 év múlva a gyakorin azon keseregsz, hogy önbizalomhiányos, (introvertált, mert ez mostanában tényleg aduász), depressziós emberke lettél és nem érted, miért. Hát például ezért.

Nem tudom, hány éves vagy, de valamit ront a helyzeten, ha jelenleg 15-20 között mozogsz, mert akkor tök fölösleges, hogy itt bárki bármit is írjon. Kicsit idősebb, érettebb gondolkodással érthetnéd. Ha viszont idősebb vagy, háááát... van baj :D

Látom egyesek komoly szövegértési problémákba ütköznek, "felnőtt" létükre, na sebaj, kiből mi lesz :D

Ügye, #26? :)

Egyrészt, az igaz, hogy mindenhol kihívásokba/szituációkba fog ütközni, s ezen kihívások meg is fognak ismétlődni (magyarul sok helyen lesznek ilyen emberek), azonban attól még, hogy ott marad a gyerek az iskolában, nem jelenti azt, hogy kezelni fogja tudni ezeket a helyzeteket, sőt, nem jelenti azt, hogy valaha is meg fogja tudni oldani :)

Mi a különbség, úgy őszintén? Csak mert a kérdező már nem lesz magántanuló - ahogy azt ő el is mondta - de attól még, hogy bejár, ugyanott lesz. Nem fog tudni megfelelően reagálni egyik helyzetre sem, s ez csak továbbront az önbizalmán sok esetben :)

Nem. Rohadtul nem attól fogja tudni megoldani a problémáját, hogy ott van, ezt csak is magában tudja megoldani, csak maga tudja kigondolni, senki sem segíthet neki s ugyanúgy senki sem lehet mellette ebben. Klisés, tudom, de igaz: Az életben mindenki magára számíthat, s ez nagyon sok téren így van.

Ha ezek a helyzetek gondot okoznak neki s kellemetlenek, s kerülni akarja ezeket mivel nem tud rájuk megoldást, normális - viszonylag - ha nem a későbbi élete függ tőle :)

Az ember társas lény alapvetően, s senki sem akar számára rossz környezetben lenni, sem élni. Ráadásul ne mondd már nekem, hogy minden ilyen helyzetet kezelni lehet :) Mert addig, míg csak piszkálják, TUDNÁ kezelni (de nem tudja valószínű) de jobban is elfajulhat a dolog.

Csak úgy mondom, minden embert máshogy érnek az ingerek, ki tudja mit hoz ki a kérdezőből az adott hatás, lehet bemegy s megöl mindenkit majd magával is végez, ez is egy alternatíva :D

Magyarországon is volt példa iskolai lövöldözésre.

Az is lehet, hogy öngyilkos lesz, az is lehet, hogy megkésel valakit. Sőt, a támadói is megtámadhatják :)

Nem tudom új dolognak számít-e, de az emberek közül sokan lenézik a gyengéket s a gyengeség kimutatása csak mégjobban felbőszít egyeseket, jel arra, hogy ennél többet is tehetnek ellene, úgyse támad vissza :D

Elnézést kérdező, hogy olyan jelzőkkel illetlek, mint például gyenge vagy hasonló, de mondjuk ki őszintén: Az ilyen helyzetek megoldásában "gyenge" vagy, nehezen tudod kezelni őket. Ez nem jelenti azt, hogy teljesen egy gyenge személyiség lennél, de ebben nehézségeid vannak :D

S nem feltételeztem rólad, hogy mentálisan instabil lennél, de ki tudja :) Nem csak az lehet, amit a #26-os írt, hogy önbizalomhiányod lesz. Sok minden kialakulhat :)

Nos visszatérve ahhoz a részhez, hogyha nem a későbbi élete függ tőle... A magántanulóság egyfajta alternatív lehetőség. Itt még, az iskolában megteheti, hogy ezeket a helyzeteket kerüli, s emiatt nem tanulja meg kezelni őket. Sőt... Soha nincs késő bizonyos dolgok megtanulására :) Senki sem mondta itt, hogy később nem fejlesztheti ki ezt a készséget. Ismerek azért pár embert akinek sikerült ezt utólag, s előtte sosem voltak rá képesek.

Onnantól kezdve, hogy az életed függ tőle, nem teheted meg, hogy kerülöd a szociális helyzeteket. Magyarul munkát is választhatsz olyat, amiben kevés ember van, persze, de akkor is kell munkát keresned, akkor is kell boltba menned ha nincs mit enni, stb... :D

Legalábbis távmunkához pl. nagyon kell tudni :) Programozót vagy webfejlesztőt tudnék annak elképzelni, ismerősöm otthonról csinált ilyen munkákat. Báááár, ott is kell emberi interakció, mármint bemész megbeszélni a dolgokat egyszer-egyszer, stb...

De míg van másfajta végkifejlet is, ami úgy adódik, hogy nem húzna vissza, meg lehet próbálni, őszintén szólva.

"Nem verbuválhatsz össze neked tetsző társalkodónőket, hogy belőlük szimuláld a gyerekkori közösségeket, mert adsz a szarnak egy pofont." Nem megoldás, hogy csak is olyanokkal barátkozzon, akik minden szavukkal dicsérik s nyalják a seggét, ez nem helyettesít semmit, de mondott neked valaki ilyet, hogy ilyen társaságba keveredik? :) Tudom, az igaz barát nagyon ritka, de nem lehetetlen találni és itt nem olyanokra gondolok amit most leírtam. Azok őszintén megmondanák a kérdezőnek a véleményüket róla, ha úgy adódna. De ez közel sem egyenlő azzal, hogy piszkálják valamely tulajdonsága miatt, lenézik, megverik, stb...

Atrocitás, verbális erőszak != őszinteség.

Az meg, hogy önbizalomhiányos lesz... Lehet. Ez már az ő problémája, mindennek van előnye és hátránya, ha választ valamit számolnia kell a következményekkel, akár pozitív, akár negatív.

Azért szerintem látni kéne a különbséget az önbizalomhiány és a szociális helyzetek kerülése között, mert a kettő nem biztos, hogy együtt jár majd, hiába nem lesz önbizalma. És azért a másik azért pár fokkal rosszabb dolgokat vonna maga után :)

Szerintem amúgy is, a legtöbb ilyen csak nyafog, s nincs komolyabb baja. Legalábbis nem diagnosztizált ;w;

Nem érted. Kevered a helyesírást a szövegértési problémával. Annyit mondtam, hogy szerintem félreértelmeztél valamit :)

A helyesírás általában egy alaptalan (ha nem közel olvashatatlan) "vád" a vitában. De az, hogy valamit félreértelmeztél miért lenne az? Megesik :D

Te dolgod, hogy elolvasod-e vagy sem, de ezzel ugyanolyan szintre süllyedsz amiről beszélsz, magyarul előítéletes vagy, felszínes ("azért mert xy-nek szar a helyesírása már a véleménye sem számít, stb..."). De nekem mindegy végülis :D

De hogy lásd: Nekem sok "szövegértési" problémám volt gyerekkoromban, mégse szégyenlem meg semmi :D

De nvm, ha te emiatt kapásból érdektelenül állsz valakinek a problémájához, az már a te dolgod, mint mondtam.