Hogy lehetnek ilyen rossz indulatúak a pestiek?

Kb. egy hónapja költöztünk fel a Párom munkája miatt egy vidéki megyeszékhelyről. Én kismama vagyok, úgyhogy most nem dolgozom, szóval elismerem, hogy könnyebb dolgom van, mint azoknak, akik 8-10-12 óra munka után rohannak haza, de amit az utóbbi napokban tapasztaltam, nagyon kiábrándított. Például egy alkalommal a villamoson szerettem volna leszállni, elég nagy tömeg volt, én meg messze ültem az ajtótól, de szép lassan elindultam az ajtó irányába, senkit nem löktem fel, mindenkit illedelmesen megkértem, hogy engedjen át. Mikor a csuklóba értem, az előttem álló lány rámförmedt, hogy ő is leszáll ám. Erre én megálltam és kétségbeesve próbáltam kapaszkodót keresni, mert egyik sem volt elérhető. Láttam a körülöttem állók arcán, hogy látják, hogy kapaszkodót keresek, de eszébe se jutott volna senkinek félrehúzódni, inkább azt olvastam le az arcukról, hogy "Nem tudsz kapaszkodni? Hát ess el! Még beléd is rúgok!" Úgyhogy életveszélyben éreztem a babámat, a villamos még kétszer megállt a piros lámpánál, aztán a megállóban, én meg terpeszbe állva próbáltam egyensúlyozni, hogy ne essek el. Igaz, nem látszik még rajtam kabátban, hogy babát várok, de nem vagyok biztos benne, hogy ha látszik, nagyobb empátiában lett volna részem.Legalábbis nem igazán látom, hogy itt jellemző lenne, hogy az emberek segítenek a terheseknek-babakocsisoknak-időseknek. De szerintem ez már túl van a közönyön, mintha egy csomó emberben merő rosszindulat lenne, és az lenne napja fénypontja, hogy látja, hogy valakinek baja esik. Persze azt értem, hogy itt a nagyobb embertömeg miatt sokkal több a csaló is, és talán ez öli ki az emberekből az empátiát, de azért elég elkeserítő. Egyszer már ájultam el a terhességem alatt, ha esetleg máskor is előfordulna ilyen az utcán...hát nem tudom, itt hány ember menne el mellettem, mire valaki mentőt hívna :( Akire ez nem igaz, kérem ne vegye magára, nyilván én is találkoztam kedves és segítőkész emberekkel, de arányaiban nem sokkal :S