Miért irigyek, kicsinyesek, rosszindulatúak a Magyarok?

Ez kábé annyira igaz, mintha azt írtad volna ki, hogy

"Miért lúdtalpasok a második emeleti lakók"

Nem minden magyar irigy, kicsinyes, rosszindulatú, ahogy nem minden második emeleti lakó lúdtalpas.

Csak te olyanokat ismersz!

Biztos vagyok benne, hogy ezen a fórumon is akik ekézik a magyarokat - téged is beleértve - senki nem irigy, kicsinyes, rosszindulatú.

Na látod, máris vannak kivételek! :D

Ja, és nekem még az is feltűnt, hogy ha itt olvasgatok fórumokat, cikkeket, akkor a kommentelők úgy fröcsögnek, hogy én szégyellem el magam, hogy az emberi nem hogy képes így kivetkőzni önnön magából, és egyesek szabályosan ölre mennek.......

Ilyenkor sokszor el is képzelem, hogy ezek az alakok ha a egymással szemben állnának képesek lennének egymást meg is ölni egy vélemény ütközése miatt.

Sajnos ilyen a magyar: frusztrált, beteg, paranoid, rögtön ráfogja a másikra, hogy ha nem ért vele egyet, akkor az irigy, vagy a szóban forgó témában hiányossága van biztos azért nem ért vele egyet, holott csak a véleményét próbálja elmondani, de egyből lehurrogják érte és elzavarják a fészkesbe. Szabályszerűen rátámadnak, és egyhangúlag nekiesnek, ha valakinek más a véleménye, mint nekik. Ez nem normális ahogy a magyar viselkedik!

Míg egy külföldi oldalon mit látok? Szépen "elcseverésznek", poénkodnak akkor is, ha nagyon más a véleménye egyiknek, mint a másiknak, a legelvetemültebb, legellentmondóbb vélemény is csupán egy markáns "vélemény", nem fröcsögik tele, nem utálkoznak és cigánykodnak, nincs mocskos szájuk és értelmesen tudnak vitakozni!

Ott még létezik olyan, hogy "vitakultúra", itt nincs!

Előző voltam.

23# Teljesen hülyeség amit mondasz. Totálisan nagy baromságot írtál. A boldogság nem "pénz függő", vannak olyan nyomorult mélyszegénységben élő országok/ott élő emberek, hogy azt a szegénységet amit ott tapasztalsz, el se hinnéd a két szemeddel, ha nem láttad volna! Fogalmad sincs az életről. Mégis, sok szegény országban, sok szegény területen (nem nálunk, hanem ilyen helyeken), boldogok, nevetgélnek, tudnak örülni a mának, egymásnak élnek és szeretetben, békességben és igen, nyugalomban is.

Úgyhogy a sztereotíp badarságaidat tartsd meg magadnak. Cseppet sem vagy okos, sem pedig tájékozott, világlátott. Ringasd csak magadat abban a hitben, hogy azért ilyenek nálunk az emberek, mert nincsenek megfizetve, pedig dehogyis! A vérükbe van kódolva a búskomorság, letargia, gyalázás, irígység, búvalt béleltség, depresszió és persze az örökös elégedetlenség! Sose jó ami van, mindig az kell ami nincs! Ha pedig megvan, akkor se jó, mert annak se tud örülni! A magyarra pedig ostoba módon igaz, hogy mindent csak tárgyakban tud mérni, annak tud örülni, rád is ezzel a kommenteddel! A pénz nem boldogít, és nem tesz nyugodtabbá, minden nézőpont és habitus kérdése, csak max. könnyebb, de nem mindenki tudja értékelni, mert mindig más és más kell, sosem elégedett a magyar! Ja, és főleg mindig panaszkodik! Úgy lógatja az orrát piti ügyek miatt is, mint akinek marha nagy bajai vannak!

"Meg is jegyeztük, hogy annyi pénzért mi is nyugodtabbak lennénk."

Nettó hazugság, nem igaz!

Egyébként a kicsinyesség, irigység és rosszindulat egyik példája, hogyan pontoznak le mindenkit ebben a topicban, aki nem a kérdező álláspontját vallja.

;)

Németeknek van a mondásuk, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene. Magyarul ez úgy van, hogy dögöljön meg az én tehetem is. Búsulva vígan és el a magyar. Ha megkérdezel valakit, hogy van, elkezdi mondani, mi a baja. Nagyon ritkán azt, mi jó történt vele. Minden nap történik jó dolog is. Csak nem figyelünk oda, természetesnek vesszük?

A stressz, a feszültség, a politikai megosztottság keltette gyűlölet, ezek fokozzák ezt a nyomott hangulatot. Sokat szenved a magyar.

Hányszor lehet látni, hogy vki feszült és mindenbe beleköt.

Aki másokat bánt, azaga is szenved, ez vezérli öt mások bántására. Aki sokat szenved könnyen bánt másokat, mert feszültséget nem tudja kezelni máshogy.

Persze, vannak kedves emberek is mindenhol, meg a háborús övezeti gettoban is. De az utca embere egyik része sokszor tapintatlan, önző, közönséges. A másik része túlérzékeny. Máris kész egy önfejlesztő gépezet.

Rengeteg önbíráskodás van. Sajnos. Ha átmenet a bringás a piroson - majd én leszorítom, hogy megtanulja... Ha rossz helyen parkol, majd megkarcolom, vagy úgy állok be, ne tudjon beszállni hogy megtanulja... Majd át kopogok a szomszédnak, hogy észre vegye, milyen hangos...

Nem tanulja meg, nem veszi észre. Azt tanulja meg, hogy mások milyen tuskó módon viselkednek vele. És mást is zavar, ha vissza kopogsz.

Érzelmileg analfabétának nevelnek az iskolában, és nem tudunk alapvető fontosságú témákban agresszíó mentesen kommunikálni.

Igen, ez a magyar hétköznap része. Lehet ellene tenni. De nehéz másokat (főleg felnőtt ember embereket) jóra bírni, vagy csak meghallgatni, ha azok úgy döntöttek (akár tudat nélkül), bunkó módon akarnak kommunikálni.