Régóta foglalkoztat az a kérdés, hogy bizonyos korosztályok hogyan állnak hozzá a mai világban a családalapításhoz?

- erre nem tudnék konkrétan válaszolni... most még nem tudom elképzelni a gyereket az életemben, de lehet, pár év múlva már igen. De úgy gondolom, gyerek nélkül is lehet teljes vkinek az élete (abban az esetben nyilván nem, ha nagyon akar, de nem sikerül...)

- MA diplomám van, és nem vagyok vallásos. Vagyis hiszek vmi felsőbbrendűben, de nem hiszem, hogy bármilyen intézményesített vallás híven mutatja be / megismerheti azt a hatalmat

- 26N

Nem,el se tudom képzelni,hogy gyerekem van akit gondozok,nevelek.

Középfokú okj. Megkereszteltek,kötelezően hittanra,misére jártam,de nem hiszek.Bérmálás óta már csak temetés és esküvő miatt megyek templomba.

26/N

Nem tervezek gyereket abszolult,de ha becsúszna akkor max 1-et vállalnék be..de nincs hova a párom szülei meg én szüleim nyakára biztos nem fogok szülni!

11.osztály van meg,mellette 1 szakma,most meg estire járok érettségi miatt(ha nem sikerül nem lesz érettségi,többet nem próbálkozok)

Római Katolikus vagyok, voltam bérmálkozó megvagyok keresztelve..de nem vagyok vallásos

26/N

- nem, de van gyerekem és nem cserélném semmire

- érettségi, de megyek tovább :)

- vallásosak vagyunk, de túlzásba nem visszük

- 24/N

-A mi életünk a fiunkkal (4 éves) teljes, nem adnánk semmiért.

-Egyetemi végzettségünk van mindkettőnknek a férjemmel. Nem vagyunk vallásosak.

- Én 34 éves vagyok, a férjem 31 éves.

Ősszel megyek egyetemre, közgazdasági képzésre. Nem akarok nagy távlatokban beszélni, de mivel szeretek tanulni és szeretem, ha (kienelkedően) jó vagyok valamiben, így jó lenne még legalább egy diplomát csinálni. Persze először az első legyen meg, de a jó pap holtig tanul mondás híve vagyok.

Nem vagyok megkeresztelve, a magam módján vagyok csak vallásos is. A Biblia egy részét elhiszem, amit nem lehet bizonyítani, de amire van tudományos magyarázat, abból inkább azt. Pl az ember születéséről szóló elmélet közül én a Darwin-félét pártolom, elvégre ott vannak a leletek, a történelem.

Nem szeretem a gyerekeket, egyszerűen kínosan érzem magamat velük. Ezt kicsit sajnálom is, mert míg a velem egykorűak elbabáznak, elgügyögnek a gyerekeknek, nekem kellemetlen, nem tudom, miért. Próbáltam jóindulatúan fogalmazni, de sajnos ilyen furcsa vagyok és nagyon távol állnak tőlem a gyerekek. Talán azért, mert én magamra is még kissé gyerekként tekintek, jobban szeretnék még gyerek lenni, mintsem felnőtt. Szóval nem szeretnék gyereket, 19 éve ezt vallom, lehet, majd változik, de a karrierista énem úgy érzem, sokkal erősebb. Férjhez sem szeretnék menni, túl nagy elkötelezettség az nekem, szeretek szabad lenni. Párkapcsolat oké, de legyen meg ott is egy bizonyos szintű függetlenség (nem a megcsalásra, félrelépésre értem, hanem pl elmenni a barátaimmal gyakran színházba, közös programra, nem csak a párommal lenni mindig).

19 éves vagyok.

1. Eddig nem éreztem így, de most, hogy 3 éve nem jön össze és a férjem is nagyon szeretné, egyre jobban el vagyok keseredve.

2. OKJ. Katolikus vagyok, de nem gyakorlom a vallást.

3. 29/nő

Nem szeretnék gyereket. Mivel homoszexuális vagyok, ezért még Nyugat-Európában is nehézkes lenne a saját gyerekvállalás. ( Találni egy megbízható béranyát, stb. stb. ) Meg amúgy se tudom elképzelni az életem gyerekkel/gyerekekkel. Ha nagyon akarnék így is megoldható lenne, de nem is vágyom rá. Ahhoz túl karrierista, és magamnak való vagyok, aki a legtöbbet saját magával törődik ennek is a gyerek inná meg a levét, ő szívna mellettem.

Nem vagyok vallásos, nem hiszek Istenben.

23/F

- Nem, de nem is tervezek gyereket. Erre a világra nem érzem úgy, hogy érdemes gyereket szülni. Ha meg is gondolnám magam, amit nem tudhatok előre, akkor is csak max egyet vállalnék.

- Érettségi

- Ateista vagyok

- 20/L