Régóta foglalkoztat az a kérdés, hogy bizonyos korosztályok hogyan állnak hozzá a mai világban a családalapításhoz?

-igen én majd 2 gyereket szeretnék

-most érettségizek

-nem vagyok vallásos de megkereszteltek kiskoromban

-18/L

Szeretnék is gyereket meg nem is. Megtaláltam életem párját, aki szerintem gondos és szerető apa lenne (egyformán vélekedünk a gyerekvállalásról). Egyre inkább érzem, hogy ha gyereket szeretnék valaha, akkor ideje belevágni, mert nem akarok 60 éves lenni mire a saját lábára kezd állni... Legalább két gyereket szeretnék majd, legyenek ott egymásnak társaságnak, támasznak.

Néha azonban elgondolkozom, hogy ebben a mai világban (és az 5-10-15 évvel későbbiben) hogyan lehet gyerek egy gyerek, milyen lesz a társadalom, milyenek lesznek az életkörülmények. Egyáltalán kell-e tovább szaporítani az emberiséget?

Kicsit megrémít a gyerekvállalás gondolata, mert még sem anyagilag sem lelkileg nem állunk rá készen, az egész terhesség, szülés és hasonlók elég nagy és komoly kalandnak tűnik. Aztán meg gondoskodni egy újszülöttről... mikor már beszélnek és futkosnak, sokkal "elviselhetőbbek" a gyerekek :)

Legmagasabb iskolai végzettségem érettségi, emellett van egy befejezetlen egyetemem (a diploma hiányzik), egy befejezetlen tanító végzettségem (csak a diploma hiányzik) és egy szakmám amit gyakorlok, de nem iskolában tanultam. Igen, én a tudásra hajtok nem a papírra,ez van.

A családi hátterem nem vallásos, nem gyakorlok semmilyen vallást.

30 éves nő vagyok.

1: Úgy gondolom, hogyha a gyerekvállalástól függ a boldogságod, akkor szánalmas az életed.

Én imádom a gyerekeket, ezért akarok tanár lenni. Idővel szeretnék örökbe fogadni, akár egyedül is, mivel sajátom nem lehet. Úgy érzem, alkalmas lennék rá.

2: Van egy diplomám és most szerzem a másodikat, meg a harmadikat. Elítélek minden monoteisa vallást, illetve ateista vagyok.

25N

- Egyáltalán nem érzem úgy, hogy az élet csak egy gyerekkel lehet teljes. Sőt, inkább úgy érzem, az élet csak gyerek nélkül lehet teljes. A gyerek lemondásokkal jár. Talán, 10 éven belül szeretnék egy gyereket, ha találok olyan férfit, akivel hasonlóan gondolkodunk a gyerekekről. Ha jön a gyerek, akkor jön, ha nem, akkor nem. Biztosan nem vetném alá magam semmilyen orvosi beavatkozásnak csak azért, hogy gyerekem szülessen.

- Egyelőre érettségim van, az idegenforgalomban dolgozom vele, de később szeretnék tovább tanulni és diplomát szerezni. Nem vagyok vallásos.

- 24 éves vagyok és nő.

-nem.

-diploma

-a vallás egyfajta élet, gondolkodás; úgy igen. Egyházi, intézményesített keretek, guruk, papok, templomok; így nem.

-30+

- nem, de gyerekkel teljesebb

- egyetem; meg vagyok keresztelve, de a vallásom nem gyakorlom

- 35/N

1. A "feltétlenül" azt jelenti, hogy akár gyilkolni, háborút kirobbantani is képes azért, hogy legyen gyereke, ilyen ember nem túl sok van a világon.:-) Némileg provokatív a kérdés.

2. Orvos vagyok, római katolikusnak kereszteltek, de nem gyakorlom.

3. 48/N

Atesita vagyok,diplomás

Soha nem akarok gyereket,örülök,ha én túlélem ezt az életet.

28/f

-A férjemmel szeretnénk gyermeket, 1-2 éven belül, de nem érzem, úgy hogy csak is gyerekkel lenne teljes az életünk. Nyilván vágyom egy gyermekre, de ha úgy alakulna, hogy nem lehet, valószínűleg borzasztó csalódott lennék és fájna, de nem érezném úgy, hogy innentől vége az életemnek, a közös életünknek és hogy nincs értelme gyerek nélkül.

- Felsőfokú szakképzést végeztem, jelenleg is tanulok, szintén egy 2 éves felsőfokú szakképzés keretében, jövő nyáron fejezem be a képzést. Jelenleg középvezető vagyok egy kisebb cégnél.

Meg vagyok keresztelve, de nem gyakorlom a vallást, ahogy a férjem sem.

- A válaszaimból kiderült, hogy nő vagyok :) 26 éves.

- Az életemet én alakítom teljessé, nem valaki mástól függ. Ettől függetlenül úgy gondolom, ostobaság lemondani a gyermekszületés, -nevelés élményéről, ha a lehetőségek, körülmények adottak. Nekem 3 van.

- Egyetem. Istenben, pontosabban egyfajta, számunkra (még) megismerhetetlen rendezőerőben hiszek, egyházakban nem.

- 50/N.