Kiegyensúlyozott jó kapcsolat vagy a bizonyos nagylángon égő nyugtalan hosszútávon?

Leírom nektek az egész történetet, kérlek segítsetek…

Régen 1 évig voltam egy szeretői viszonyban, abban az 1 évben volt minden… Ő volt az az ember akivel órákon keresztül tudtam önfeledten beszélgetni, nevetni, minden találkozás olyan volt mint az 1. hónapban, sose éreztem még úgy, magával ragadott a lénye, rajongásig szerettük egymást. Minden téren ő volt az a bizonyos nagy Ő.

Viszont az őrületbe kergetett a birtoklási vágyával, a féltékenykedésével, egy kis szabad teret sem adott annak ellenére sem, hogy akkor még házas volt.

Vele megjártam a mennyországot, de a poklot is. Hosszú kínlódás után elhagytam végül, mert 1 év után se vált el a feleségétől én meg már nem bírtam, hiába bizonygatta, hogy megteszi, nem hittem el.

Utána egymásra találtunk egy régi ismerőssel, megszerettük egymást, 1 év után egymással tervezzük a jövőt, végre biztonságban és nyugalomban érzem magam. Ő egy nagyon jó ember, együtt lehet vele élni, megbízok benne, eltudnám képzelni vele az életemet, egyszer a gyerekünknek se képzelnék jobb apát, nem akar birtokolni, mindig azon van hogy jó legyen.

Viszont szeretem, szerelmes is vagyok belé, de nem úgy, mint az előző kapcsolatomban. Nem érzem azt a mindent elsöprő lángolást, az az önfeledt igazi énemet.

Most 1 év után jelentkezett a régi szerelem, közölte hogy elvált azóta és mindenáron vissza akar szerezni, mert nem tud elfelejteni. Sokszor gondolok rá, olyan volt mint a lelkitársam.

Kétségbe vagyok esve mi tévő legyek, adjam fel a kiegyensúlyozott kapcsolatomat egy őrült kapcsolatért ahol lehet sose lenne nyugalmam? Annyira hiányzik az a különleges érzés ami vele volt, de annyira taszít is.

Ti mit tennének, kit választanátok, hosszú távon kinek mi éri meg jobban?