Kiegyensúlyozott jó kapcsolat vagy a bizonyos nagylángon égő nyugtalan hosszútávon?
Leírom nektek az egész történetet, kérlek segítsetek…
Régen 1 évig voltam egy szeretői viszonyban, abban az 1 évben volt minden… Ő volt az az ember akivel órákon keresztül tudtam önfeledten beszélgetni, nevetni, minden találkozás olyan volt mint az 1. hónapban, sose éreztem még úgy, magával ragadott a lénye, rajongásig szerettük egymást. Minden téren ő volt az a bizonyos nagy Ő.
Viszont az őrületbe kergetett a birtoklási vágyával, a féltékenykedésével, egy kis szabad teret sem adott annak ellenére sem, hogy akkor még házas volt.
Vele megjártam a mennyországot, de a poklot is. Hosszú kínlódás után elhagytam végül, mert 1 év után se vált el a feleségétől én meg már nem bírtam, hiába bizonygatta, hogy megteszi, nem hittem el.
Utána egymásra találtunk egy régi ismerőssel, megszerettük egymást, 1 év után egymással tervezzük a jövőt, végre biztonságban és nyugalomban érzem magam. Ő egy nagyon jó ember, együtt lehet vele élni, megbízok benne, eltudnám képzelni vele az életemet, egyszer a gyerekünknek se képzelnék jobb apát, nem akar birtokolni, mindig azon van hogy jó legyen.
Viszont szeretem, szerelmes is vagyok belé, de nem úgy, mint az előző kapcsolatomban. Nem érzem azt a mindent elsöprő lángolást, az az önfeledt igazi énemet.
Most 1 év után jelentkezett a régi szerelem, közölte hogy elvált azóta és mindenáron vissza akar szerezni, mert nem tud elfelejteni. Sokszor gondolok rá, olyan volt mint a lelkitársam.
Kétségbe vagyok esve mi tévő legyek, adjam fel a kiegyensúlyozott kapcsolatomat egy őrült kapcsolatért ahol lehet sose lenne nyugalmam? Annyira hiányzik az a különleges érzés ami vele volt, de annyira taszít is.
Ti mit tennének, kit választanátok, hosszú távon kinek mi éri meg jobban?
25 éves vagyok.
Köszönöm a válaszokat, megerősítettetek abban melyik utat ne válasszam biztosan, a jelenlegit pedig az idő majd igazolja...
"Ő egy nagyon jó ember, együtt lehet vele élni, megbízok benne, eltudnám képzelni vele az életemet, egyszer a gyerekünknek se képzelnék jobb apát, nem akar birtokolni, mindig azon van hogy jó legyen."
Ez a lényeg,hiszen "ilyesmire" alapozzuk az életünket,nem pedig arra,hogy állandó feszültségbe,stresszbe éljünk,ahogy a kérdező is tette a "szeretős" kapcsolatban.
Azon is érdemes elgondolkozni Kedves Kérdező,ha az előző kapcsolata mellett "tartott szeretőt...ugyebár Te voltál az" akkor kérdés,hogy Veled nem tenné e meg ugyanezt.
És,ha most felpillantasz a véleményem "tetejére",akkor gondolkozni sem kell azon,hogyan dönts. :)
Sok sikert!
Ha nemet mondasz az elsőre, akkor nem fog zavarni, hogy mi lett volna, ha?
Én a másodikat választanám, mert tapasztalatból mondom, hogy az a tartós, arra alapozzuk az életünket, és a boldogságot is egy harmonikus kapcsolatból tudom kivenni és megadni a páromnak.
De ha te másmilyen habitusú vagy, akkor lehet életed végéig kísértene az a mi lett volna ha, és megmérgezi az amúgy jól működő kapcsolatodat, esetleg az első nehézségnél szaladsz a "lángoló" szerelemhez vigasztalást keresni...
Jól gondold meg, a te életedet, csak te dönthetsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!