Lenézendö-e a szegénység?
Sajnos én már elég szegény családba is születtem, a családi körülmények az anyaginál is rosszabbak voltak. Pénzhiány miatt nem tudtam tovább tanulni, mert olyan alapon nem jár a szociális juttatás, hogy ha a szülök (vagy mint esetemben az egyik) nem hajlandó évek óta elmenni dolgozni.
Most már külföldön élünk a baràtommal, de ö tanul, nekem meg próbaidö leteltével felmondtak a munkahelyemen. Itt 6 hónap a próbaidö, állítólag itt mindenkivel ezt csináljàk. Nincs meg az egy év ledolgozottam, így egy fillér se jár még nem találok munkát.
Eddig se ment jól, de amennyit tudtam, félreraktam.
Ruhám nincs sok, télre hétköznapokra egy szoknyám van, egy leggins, két farmer, pár póló meg egy pulcsim van. Meg persze egy szövetkabát. (Ill mèg tinikoromból van 3 kötött ruhàm)
Jelenleg, hogy nincs munkám, havi 10€ jut magamra, mivel a megtakarításnak ki kell tartania, még új munkát kapok.
Valóban szégyen ez?
Csak mert sokszor hallani itt az oldalon is, hogy szégyen, aki külföldön is csak nyomorog, az minek megy ki...
Már megint te??
A szegénység nem, de a folytonos nyígás, amit te levágsz újra és újra... az határozottan nem szimpatikus.
Költözz már olyan országba, ahol a nyelvtudásodat ki is tudod aknázni a panaszkodás helyett!
Szia!
Persze, ha felületesen nézzük a dolgot, ciki. Pedig sokan vannak így, vagy még lentebb.
Nem tudom, milyen végzettséged van, de külföldön sem könnyű munkát találni, itthon sem.
Próbáld meg a pozitív oldalát nézni az életednek:
1. van barátod, nem vagy egyedül
2. kimentetek külföldre, önállóak vagytok (nem a szülőddel tengődsz itthon
3. raktál félre
4. ha nem sorolod fel, mennyi ruhád van, senki nem tudja meg, de ha ez téged zavar, turkálókból is lehet divatosan öltözködni vagy akciósan venni 1-2 db-ot
Amúgy meg próbálj meg ne foglalkozni mások véleményével. Önmagadhoz mérd magad, hogy honnan indultál, és hol tartasz most ahhoz képest. A többi meg majd alakul! Fel a fejjel! :-)
A részemről nem lenézendő, sőt.
Inkább nézek föl egy olyan emberre, aki napról napra él, és küszködik, mint egy agyoniskolázott, túlképzett, de közben meg vígan éldegélő valakire. De sajnos ez csak az én véleményem, nem mindenki látja így.
"Inkább nézek föl egy olyan emberre, aki napról napra él, és küszködik"
Aki küszködik, az kínlódik... mégis mi csodálandó lenne ebben? Aki küzd, hogy előrejusson... na azt az embert lehet értékelni!
A kérdező nem ilyen. Be lehetne linkelni az összes kérdését, amiben csak a kifogásokat keresi és folyton másokra mutogat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!