Helyre lehet hozni egy elrontott életet? Ha igen, hogyan?

Előre is bocsánat mindenkitől, ha hosszú lesz, azoknak pedig, akik elolvassák, köszönöm.

Kicsi koromban meghalt az apám, otthon, nyugodt körülmények között, ahol az egész betegségét átvészelte. Mindössze 7 éves voltam akkor. Miután meghalt, anyám a munkába menekült, alig láttuk. A bátyám egyetemre járt, én pedig a helyi általános iskolába, ahol rendszeresen bántottak verbálisan és fizikailag is. Olyan szinten ki voltam utálva, hogy ha egyedül mentem az utcára, az osztályomba járó fiúk megtámadtak. A saját házunk előtt is. Egy idő után feltünt anyámnak is, hogy evés illetve alvászavarom van, a pszichológus a vizsgálatok után pedig iskolaváltást javasolt. 11 évesen, 5. osztályos koromban 148 cm magas, és 28 kg voltam. A másik iskolában jobban éreztem magam. Persze ott is piszkáltak, de csak mert én voltam az "új lány", nem pedig más okok miatt. Egy évvel később húsz centivel magasabb, és húsz kilóval nehezebb voltam, a tanulmányi eredményem javult, jól éreztem magam. Hetedik évben új osztályfőnökünk lett, aki valamiért az első pillanattól utált, és feltett szándéka volt, hogy matematikából és fizikából megbuktasson. Így újabb iskolaváltás következett, akaratom ellenére. A harmadik iskolában durvábban bántottak, gyakran mentem haza szakadt ruhákban, sárosan, sebekkel teli testtel. Mindez senkit sem érdekelt. A bátyám, aki akkoriban otthon volt, rendszeresen vert reggelente, mert nem akartam iskolába menni. Este pedig, amikor anyám hazaért, kaptam egy újabb adag verést, általában derékszíjjal. Végül egy öngyilkossági kísérlet miatt újra pszichológus vizsgált, aki szintén iskolaváltást javasolt, így kerültem vissza abba a suliba, ahol jól éreztem magam. Sokat tanultam, hogy az osztályfőnök ne tudjon megbuktatni, s végül sikerült. Két iskolába jelentkeztem. Egy humán tagozatos gimibe, és egy szakközépbe, kereskedelem marketing szakra. Az osztályfőnök lebeszélt a gimiről, mondván nem vagyok annyira értelmes, hogy abba a suliba járjak. A szakközepet utáltam. Általában hajnali 4kor keltem, jó jegyeim főként irodalomból, történelemből voltak. Természetesen itt is piszkáltak az osztálytársak, és néhány idősebb tanuló is. A jegyeim romlottak, naponta 3-4 óránál többet nem aludtam, végül összeomlottam, így magántanuló lettem. A barátságok megszakadtak, egyedül maradtam egy teljes évre. A kilencedik osztályt nem tudtam befejezni.(megbuktattak irodalomból, a vizsgán az Odüsszeia illetve az Iliász lett volna az anyag, az Odüsszeiát tudtam fejből, az Iliászt nem, evidens, Melyiket választottam. A tanár azt mondta, megbuktat, mert nem az Iliászt adtam elő.) 16 évesen az első szerelmem miatt visszamentem az iskolába, azonnal jó jegyeket szereztem, de nem ment, így újra magántanuló lettem. Ezenközben a kapcsolatom véget ért, a bátyám elköltözött, megnősült, anyámat pedig alig láttam, annyit dolgozott. Nagyrészt a neten lógtam, és könyveket olvastam. Lett egy új barátom 17 évesen, aki drogos volt, így mellette néhányszor én is fogyasztottam drogot, főleg marihuánát. 26 hónapig tartott az egész, végig rettegtem, hovy túladagolja magát, és belehal. Volt pszichiátrián, rehabon, semmi sem segített, nekem pedig azzal voltak gondjaim, hogy eladjam a házunkat, mert nagymamám meghalt, és nem tudtuk fenntartani. A testvérem a ház miatt sokszor fenyegetett, hogy kisemmiz, vagy megöl. Egyszer az ügyvédi irodában is megfojtogatott, hálistennek eladtuk a házat, és mehettünk isten hírével. Anyámmal albérletbe mentünk. Azon a nyáron ismertem meg a harmadik barátomat, aki miatt elhagytam a drogos exet. Szerelmes voltam, volt kétmillió forintom, jó fajta telefonom, mindenem megvolt. Vállaltam hostess munkákat, abból vettem tisztálkodószereket, ruhákat. A fiú miatt egy nagyvárosba költöztem, tele reményekkel, célokkal, és nekiálltam munkát keresni. Volt is jó néhány, de idővel elfogyott a pénzem, és anyagi segítségre szorultam. Soha nem kerestem annyit, amennyi elég lett volna. Elhagyott a barátom, de nem sokkal később már össze is jöttem a mostani párommal. Aki ápolt, amikor kivették a vakbelem, és nagyon beteg voltam, ha nem volt pénzem ételre, hozott nekem, stb. Sokkal tartozom neki, nem csak anyagilag, hanem lelkileg is. Néhány héten belül összeköltözünk. A pénz hiányán kívül mas gond nincs, kell egy jó munka (holnapra hívtak állásinterjúra), van néhány százezer Forint tartozásom, de úgy érzem, menthetetlen a helyzet. Ha törlesztettem mindent, fodrásznak szeretnék tanulni.Motiválatlan vagyok, reggel nem tudok felkelni, este nem tudok aludni. Az evéssel is gondjaim vannak, sokszor nem tudok enni semmit sem. Most anyámtól kértem pár ezer forintot, hogy utazni tudjak. Elegem van az egészből. Azt érzem menthetetlen az életem, és hogy akkor rontottam el, amikor magántanuló lettem, és nem harcoltam.

21L