Hogyan hozzam helyre az elrontott életemet?
Az ember az élete során hoz rossz döntéseket, és tesz elhibázott lépéseket.
A párommal vidékről Budapestre költözve, több évi albérletezés, önrészre való gyűjtögetés mellet kemény munkával közösen elértük azt, amire mind a ketten vágytunk, megvettük a közös lakásunk. (hitelre)
Büszke voltam rá és magamra, arra amit elértünk szülői segítség nélkül. A kapcsolatunk harmonikusan alakult. Ekkor követtem el az első hibát, mert évekig nem kértem meg a kezét, és amire megkértem volna, elhunyt az édes anyja, akkor meg már ő nem akart esküvőt. Sajnos a gyász időszak alatt úgy alakult, hogy megszűnt a munkahelyem, és munkanélküli lettem. Ekkor elkövettem azt a hibát, hogy nem kerestem azonnal munkát, gondoltam, megérdemlem a lustálkodást. De ez hiba volt a részemről, és négy hónap után (ezen időszak alatt nem szólt semmit) bejelentette, hogy már nem szeret, nem bízik bennem. Próbáltam azonnal munkát keresni és menteni a kapcsolatunkat, (mert szerettem öt) ill megbeszélni vele a helyzetett, de kiderült késő, mert beleszeretet másba.
Ekkor újabb hibát követtem el, hagytam had menjen, sőt annyira hagytam, hogy lemondtam a javára a lakás tulajdon jogomról.
Luzer vagyok? Lehet. Hibáztam, igen.
Most 39évessen, otthon, állás és társ nélkül, elhagytam Budapestet, feladtam mindent, és több mint egy év telt el, és azóta vidéken a szüleimnél lakom, ahol csak reméltem, hogy találok munkát. (hát nem így lett)
Nem tudom, hogyan hozzam helyre az életem, nem látom a megoldást. Fiatalon tele voltam ötletekkel, tervekkel, célokkal, magabiztossággal.
Mint férfi szégyellem, hogy nem tudom megoldani a megélhetésemet.
Hogyan lehet megélni egyedül, egy fizetésből, albérletben. Mert most vagy eltartathatom magamat a szüleimmel (ami nevetséges) és segélyekből élek, vagy megpróbálok egyedül megélni egy albérletben, ott, ahol van munka.
Ez naogyn szomorú :((
Bár én 17 éves létemre nem hiszem hogy használható dolgokat tudnék mondani...
De annyit biztos hogy sosem késő és nem érdemes feladni!!
Kezdjen új életet, keressen Budapesten albérletet, valami olcsót ahol lakni tudjon egyenlőre, keressen munkát, rakjon félre, gyűjtögessen valami jobb albérletre. Szerezzen barátokat mert nem csak a munka és a pénz a fontos! Esetleg keresni valakit akivel együtt fizetnék az albérlet költségeit.
Sajnos ami volt azt nem lehet megváltoztatni, új életet kell kezdeni.
Sok sikert kívánok!!
Szia!
Én ugyan jóval fiatalabb vagyok, de nagyon hasonló cipőben járok. A koromat nem írom le csak azt h lány vagyok. Mi kinnt éltünk Angliában, de sajna a válság miatt nem jutottunk egyről a kettőre, így hazajöttünk tanulni valami szakmát. Tele voltunk mi is tervekkel meg célokkal h majd a suli után vissza és
ÚJ élet, de az itthoni élet mindent felfordított. Tavaly pontosan ezen a napon délelőtt 11 órakkor landolt a gépünk és elindultunk az új élet irányába. Volt melónk és minden tök jó volt tavaly karácsonyig amikor is a páromat kirúgták... ő ugyanezt csinálta amit te de ő 6 hónapig nem keresett melót csak a kifogásokat. ÉN tartottam el, de itt lehetelenség volt jól, viták nélkül élni... kiadtuk az egyik szobát a házban ahol lakunk h könnyebb legyen...de nem lett. SŐT rosszabb lett!!! a srác miatt aki itt lakott folyton ment a vita. Aztán egy napon rájöttem h elmúlt... már nem érdekel a srác akivel együtt lakom. Nem tudom elküldeni, mert nincs hová menni-e.. a családja kinnt van angliában. Közben én is megismertem egy srácot, csak a baj h ő 13 évvel idősebb nálam szóval nem sokkal fiatalabb tőled. Így már gondolhatod h én még tényleg fiatal vagyok.
Én csak annyit tanácsolnék neked, hogy próbálj meg talpra állni és elfelejteni a múltat, mert egy rossz kapcsolatban rosszabb élni, mint egyedül lenni... Ha találnál munkát és emberek közé járnál nem lenne lehetősged új párkapcdolatra??? Én sokáig a megszokás miatt tartottam/tartom magam mellett ezt a srácot, de tudom h nekünk jobb lenne külön... lehet h szívtelennek tartanak majd sokan, de legalább én nem teszem őt ki az utcára, mint sok nő tenné a helyemben.
Remélem jobban alakul az életed...sok sikert kívánok neked de tényleg.
Egy sors Társ...
Szia! Én 38 vagyok, tehát a Te korosztályod. Ha jól veszem ki a szavaidat, akkor tulajdonképpen a Te effektív forintális veszteséged az, amit az önerőbe beledolgoztál és eddig betörlesztettél. Mondjuk mondhatnám azt, hogy lúzer és balfsz dolog volt lemondanod (meg hát az nem derül ki, hogy ez pontosan mekkora összeg lenne), de felfoghatod úgy, hisz gondolom, oka volt annak, hogy így tettél, hogy úriemberhez méltó gesztus volt a lánynak meghagyni a lakást azzal, hogy vagy folytatja a törlesztést, vagy eladja a lakást és neki talán valamicske marad majd.
Remélem nem untatlak, és ha lett volna privát, inkább oda írnék, de írok egy kicsit az én életemről pusztán azért, hogy ne érezd úgy, hogy egyedül vagy a gondoddal. Én szerencsére jó párkapcsolatban élek a párommal immár 10 éve (12, mert előtte együtt jártunk), de nekünk is vissza kellett költözni az én szülői házamba. 4 évet éltünk külön, kettesben, nemhiteles házban, de el kellett adnom, mert a cégünk tönkrement és a nagyházra hitel lett felvéve. Ráadásul a kicsire kellett volna költeni. Most mi is faterommal élünk egy épületben, te társasházszerű szeparáltságban. Itt az a szerencse, hogy ő fizeti az össz rezsit, közösen dolgozunk is, tehát együtt termeljük ki a megélhetést, max nálam kicsivel kevesebb marad. Mondjuk a hát fele az én nevemen is van, mert még édesanyám élt, úgy gondolták, hogy a tesómmal mindkettőnknek a lakhatását megoldják. Aztán jött a különmenési mánia, amivel sajnos befürödtem. Most szégyen ide, kitartottságérzés oda, ma magyarországon (direkt írom kisbetűvel) NEM LEHET olyan fizetést kapni, amiből ki lehetne jönni. Vicc az, hogy még mindig le vannak sok helyen ragadva a 80-100e Ft-os nettó fizetésnél, ami lófsz még zabálni és tankolni is, nemhogy lakásra gyűjteni/törleszteni.
Ami elmúlt ne sirasd, úriemberi és nemes dolog volt a csajnak átpasszolni az addigi munkád eredményét. Ha vidéken vagy, nehéz lesz munkát találnod, de ha sikerül, akkor erkölcsileg a szüleiddel szemben is oké lesz minden, mert a kajádat és a rezsirészedet ki tudod fizetni. (mást nagyon már nem, de emelt fővel nézhetsz a szemükbe)
Párkapcsolatod is jöhet új és elvileg újrakezdheted az életedet felépíteni.
(az albérletet nem ajánlom, ablakon kidobott pénz csak)
kedves kérdező,
sajnálom,hogy így alakult az életed. bármily szomorúan alakulnak is a dolgok,egyszer minden seb begyógyul,és megint reggel lesz :)
én tudok ajánlani neked egy helyet,ahol olcsó albérletet és munkát is találhatsz,én is itt élek. Tanácsom,hogy tatabányán keress munkát,itt rengeteg álláslehetőség van. amennyiben elárulod végzettséged,konkrét helyet is ajánlhatok.
Fel a fejjel!
üdv
ancsa
Mindenkinek a saját kudarca a legnagyobb, hát ezzel én is így vagyok.
Amikor lemondtam a javára a lakásról, akkor azt azért tetem, mert valóban annyira szerettem öt. Utólag azért bánom, mert valóban nekem is sok munkám van benne és azt gondoltam, végre meg van az otthonom, ahol leélhetem az életem.
Aztán tessék, majdnem hajléktalan lettem. Igen, nincsen hitelem.
Na de ez a múlt, amit szeretnék az, az, hogy végre önállóan megtudjak élni. Ha pedig utána úgy alakul, akkor talán családot alapítani, bár ebben most még nem gondolkodom.
A legnagyobb kudarc az, az, hogy nem tudtam még össze szedni magamat és ez hatalmas pofon az önbecsülésemnek. Szégyellem magamat4
Bánt amikor megkérdezik, hogy mit dolgozol? Semmit. Hol laksz? Anyáméknál. Gyerek, család? Nincsen.
Na ilyenkor egy utolsó senkinek érzem magam. Szóval ez a jelen.
Most ismét a MÁV-nál próbálkozom, mert valamikor ott dolgoztam, de később a kereskedelemben kötöttem ki és ezekre a területekre van végzetségem.
Kedves Ancsa, köszönöm a tippet, most megvárom mit mondanak a MÁV-nál (sokadik próbálkozás), ha nem járok szerencsével, privátban érdeklődni fogok nálad.
És köszönöm mindenkinek.
Gyere fel vissza pestre, vidéken nem fogsz melót találni!
Én egy hónapja jöttem fel 60 ért találtam lakásbérletet rezsivel együtt egy régi 70 es évek beli társasházban
(nem a neten hirdették), és július óta melózok a csömöri p&g gyárban, előtte meg ingáztam, meg kocsiban aludtam amíg összejött a kaució.
Vidéken semmi esélyed..
vagy még van egy tippem neked!
Költözz Mosonmagyaróvárra!
Sok meló van mert mindenki átjár osztrákba, és a fizetések is jobbak emiatt mint pesten, csak sokan nem tudják!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!