Lenne értelme megírni az életem?
A szüleimnek hála a gyerekkorom egy pokol volt. Szegényen, verbálisan és fizikálisan bántalmazva (az apukàm onnantól kezdve, hogy megfenyegetett, meg fog ölni, egészen addig, hogy asztalba, üvegtárgyba verte a fejem különféle módokon kegyetlenkedett), anyukám összeroppant idegileg, és sorozatosan visszakerült a pszichiátriára. Akkoriban apu hosszabb-rövidebb idöre eltünt, majdnem intézetben vègeztem, majd anyut hazaengedtèk, ès minden kezdödött elöröl.
Ezután jó néhány egyèni tragèdia, szerelmi affér, kétszer lettem majdnem hajlèktalan, lógtam meg pár idegen országba egyetemi koliból éjjel, éltem külföldön, minden voltam már, csak akasztott ember nem, és még csak 21 éves vagyok.
Van értelme könyvet írni az életemröl, vagy vannak nagyobb tragédiàk is?
L
De marketing szempontból az nem eladható, hogy hánytatott gyerek - fiatalkorod ellenére nem torzult a személyiséged.
Mi legyen a prológus?
Hánytatott gyerekkora volt, apja rendszeresen verte, anyja összeroppant idegileg, egyéni tragédiák érték egymás után de mégsem torzult a személyisége.
Nem akarom lekicsinyíteni a veled történteket, de ez azért nem kivételes eset, de nem is ez a lényeg.
Aki jók tud írni, az egy tekercs wc papírról is tud úgy írni, hogy letehetetlen, aki meg nem, annak a legjobb alaptörténete is csak unalmas olvasmány, amit 1 oldal után abba hagy az ember.
Az jó, ha szeretsz írással foglalkozni, de én még mindig nem érezném szükségét annak, hogy 21 éves létedre megírd az életedet.
Ha hobbiíró vagy és ezzel szeretnél foglalkozni, akkor valóban célszerűbb kicsiben kezdeni, azért egy életrajzi dráma nem az a kategória amibe csak úgy fejest lehet ugrani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!