Lenne értelme megírni az életem?

A szüleimnek hála a gyerekkorom egy pokol volt. Szegényen, verbálisan és fizikálisan bántalmazva (az apukàm onnantól kezdve, hogy megfenyegetett, meg fog ölni, egészen addig, hogy asztalba, üvegtárgyba verte a fejem különféle módokon kegyetlenkedett), anyukám összeroppant idegileg, és sorozatosan visszakerült a pszichiátriára. Akkoriban apu hosszabb-rövidebb idöre eltünt, majdnem intézetben vègeztem, majd anyut hazaengedtèk, ès minden kezdödött elöröl.

Ezután jó néhány egyèni tragèdia, szerelmi affér, kétszer lettem majdnem hajlèktalan, lógtam meg pár idegen országba egyetemi koliból éjjel, éltem külföldön, minden voltam már, csak akasztott ember nem, és még csak 21 éves vagyok.

Van értelme könyvet írni az életemröl, vagy vannak nagyobb tragédiàk is?

L