Tönkretettek az életem?

9-es vagyok.

Ne állj így hozzá, hidd el, hogy sokan szeretik a teltebb lányokat is.

Csak nézz körül pl. az utcán vagy a plázákban, hogy milyen sok telt lánynak van párja.

Elárulok egy titkot: az élet egy küzdelem minden nap szembe kell nézni a sok k0cs0ggal, mindig legyen valami célod amit el akarsz érni (pl:minusz két kiló egy hónap alatt, legjobb egy tantárgyból)

másik: ez a legjobb időszakod, majd amikor a családtagjaidban fogsz csalódni, aztán a pasidban-férjedben megcsalnak, földbe taposnak undorodni fogsz ha rá gondolsz hogy úgy ért hozzád hogy a nőjétől jött.

Na akkor leszel teljesen padlón, és a végén már nem érdekel senki véleménye és l3sz@rod az egészet, megtanulsz élni és rájösz hogy erős vagy és többé nem fog senki kikészíteni és boldog leszel :)

Ne menny pszihológushoz, mert nincs ingyen. Én ingyen segítek és jobb vagyok rengeteg pszihológusnál.

Nagyon rossz tudati állapotban vagy s meaningless dolgokat figyelsz és azok alapján működő embereket nem fosod le magasról.

Írj rám ha kell segítség.

3 évesen kiderült rólam, hogy súlyos allergiám van, ami ronda bőrbetegséggel jár, és minimum 40 éves koromig kitart. 10 évesen kiderült, hogy rettenetesen görbe a hátam, és hát problémákkal küzdök, 10 évesen szintén kiderült, hogy rossz a szemem. A sors rendesen vert.Elsős korom óta az osztályom gyűlölt, szivattak, csúfoltak, tehetségtelen vagyok, csúnya, ronda, négyszemű, pápaszemű, leprás, görbehátú, pálcika ember, rondaarcú. "Ilyen kinézettel soha nem lesz pasid" Stb.

Teljesen utáltam mindenkit ott, kivétel nélkül. Mindig is egy szerény, visszahúzódó ember voltam, nem bántott senki akkor én sem, nem beszéltem, csak ha kérdeztek, anyámék erre tanítottak, egész jól tanultam, nem voltak barátaim. Forever alone voltam. 6.-ig szinte mindennap sírógörcs tört rám, nem mertem itthon mondani, mert tudom mi lett volna. "Jaj ne hisztizz már b+". És ez rontott volna a helyzeten.

10 évesen,negyedikben az egyetlen kedvenc tanárommal beszéltem, informatikát tanított, szeretett engem, imádtam, mint tanárt. Eldöntöttem, hogy az életemet az informatikának szentelem. 12 évesen az osztályomba jött egy csaj, összehaverkodtunk, de próbált olyanba belevinni amibe én nem akartam belemenni, a város legsötétebb rétegeibe, ahol mindenki drogos, piás 16-18 éves roma gyülekezet volt. Tudtam, hogy senkire nem számíthatok, csak magamra. A gondolataim elkeveredtek, teljesen más irányba, romlottak a jegyeim, a magatartásom, teljesen megváltoztam. A visszahúzódó csajból egy nagyképű, arogáns, bunkó, tahó lett.

Ez ment egy évig, aztán találtam egy példaképet akire nagyon akartam hasonlítani, kitörtem ebből az életből, jelentősen javultak a tanulmányaim, megtanultam pár önvédelmi fogást, sokkal boldogabb ember lettem, de nyíltabb. 14 évesen végre találtam olyan barátokat akikkel legalább bulizni el lehet menni, ballagás után ott hagyott mind. Utána elkezdtem egy hobbit, verset és novellát írtam, és írok jelenleg is, megtaláltam azt a dolgot amiben tehetséges vagyok.

Informatikusnak tanulok jelenleg. :D

Nagyon kemény iskola, a tanárok is, diákok gyökerek, a szakma nehéz, a feltételek nehezek, vallásos iskola, mindennap 8-9-10 óra, + 0. Aludni alig van időm, de hajtok! A rosszabb éveim alatt végre találtam normális zenéket amiket szeretek, ezek inspirálnak engem, néha elmegyek bulizni.

Tudom miről beszélsz. Soha nem voltam pszichológusnál, csak rontana a helyzeten. Akarni kell mindent! Ne törődj azzal, hogy mások mint mondanak. ,,Légy eredeti, az egyetlen"!

3As vagyok.

Dejó ez a mosoly, eddig nem írtál smileit! :))