Tönkretettek az életem?

Szóval a történet:

Általános iskola 5. osztalyatol kezdve a ballagásig folyamatosan csufoltak, bántottak az osztálytársak, es néha nem csak szavakkal. Nem telt el nap úgy, hogy nem hallottam a serteseket.:

"Kövér disznó vagy", "szuzen fogsz megdogleni", "stréber", "nem kellesz senkinek".....

Ezek nekem nagyon rosszul estek, vagdostam magam, nem volt nap, hogy ne sírtam volna.

Elkerültem onnan gimibe, 2eve. Egy fokkal jobb lett, de mégsem. Itt szereztem pár barátot, de ok se igaziak, mármint nekik is megvan a saját baráti koruk. 170 cm hez vagyok 78 kg, tehát kövér. Es ezt van, hogy ki is mondjak. "Fogyhatnal", "jól kikerekedtel".... Nap mint nap szembenézek az osztalytarsaimmal, akik gazdagok, külföldre utaznak tanulni, buliznak, van társasági életük. En nem vagyok gazdag es nem járok bulizni, inkább olvasok. Vagdosom magam. Buntudatom van, ha eszek, mert tudom, hogy nem kene. Próbálok gazdagnak látszani, pedig nem vagyok az. Nagyon utálom magam, amiért ilyen vagyok. Folyton csak bántanak. A súlyom miatt, az onbizalmam miatt, a pénzem miatt... Boldogtalan vagyok, vagdosom magam. Egyetemre szeretnek menni, jo messzire innen es nem visszajönni, de pénz nélkül...... :(

Sokszor meg akarok halni, de nem merem megtenni. Rengeteg pánikrohamom van. Például a villamoson mikor dugig van emberrel, akkor attól felek, hogy ok is bántani fognak es meg ütnek, mint az osztálytársaim.

Nem volt meg barátom 17 éves létemre, mert szégyellem magam.

Nem tudom mit csináljak. ???

17/L