Baj ha nem vagyok oda a gyerekekért? 26/l

Nem mondom, egy darabig elvagyok velük, de utána már agyamra mennek. Nem szeretem, ahogy "cukiskodnak", meg ilyenek. Jobban elvagyok kiskutyákkal, jobban élvezem a társaságukat, mint egy kisgyerekét. Jó persze, nem utálom őket, meg engem is felháborít, ha látok híreket, ahol pl bántalmazzák őket, mivel hát ők még gyengék és nem tudják magukat megvédeni. De én nem vagyok olyan anyatípus. Bár mondják, h a sajátomat szeretném. Meg én átlátok rajtuk, amikor már, hogy mondjam játszák magukat. Lehet én is olyan voltam, de akkor is. Ezért nem is tervezünk gyereket mer párom sincs el velük. Most rossz emberek vagyunk? Ja meg másik ami idegesít, amikor egy felnőtt ember elmásítsa a hangját, ahogy beszél hozzájuk.