Lelkileg hogy jöjjek rendbe?

Tudom, hogy nem jó ha hosszan írok, de ezt röviden nem tudom megfogalmazni.

Kérlek akinek van ideje olvassa el, ugyanis elég nagy gondban vagyok!

19 éves vagyok most. 12 éves koromban a szüleim elváltak, de bizonyos okokból egy házban élünk mindannyian. Anyám depressziós, alkoholista, mentálisan nincs a toppon.

Rengetegszer jöttem haza arra a suliból, hogy hányt, a földön feküdt, igyekezett Apu ellen fordítani aki reggeltől estig keményen dolgozott hogy 7 embert eltartson.

Teljesen összetörtem Anyukám miatt, az addigi életem összeomlott,és egy párkapcsolatba menekültem, ami tovább rontott a helyzeten. Elvesztettem a barátaim, a koncentrációs képességem romlani kezdett.

Azt éreztem, hogy nem akarok a párommal lenni, de MUSZÁJ. Akárhogy próbáltam szakítani nem ment. Aztán jött a pánikrohamos korszakom. Azt éreztem megbolondulok, elkezdtem pszichiáterhez is járni, de végül rájöttem, hogy ezt önerőből AKAROM megoldani.

Nem tudtam elmenni idén egyetemre, se dolgozni, most itthon vagyok és próbálom rendbe tenni magam.

A probléma az, hogy azt érzem megöl a párkapcsolatom, amiatt vannak lelki gondjaim. De ha meg nincs a párom, vagy egy kicsit is össze veszünk, akkor egyből azt érzem, hogy bele halok. Rengetegszer, többféle módszerrel próbáltam ezt a lelki függőséget megszakítani, szakítani, és csak rosszabb a helyzet.

Emberek közé egyedül nem merek menni(pl. buszozni, edzeni, stb.)

BArátkozni se tudok, illetve nincs ami motiváljon.

Amíg nem volt a párom bele tudtam kezdeni dolgokba, barátkoztam, stb.

Nem akarok nyavalyogni, de hogy jöhetek ki ebből?

A munkát se mertem mertem megpróbálni, mégpedig azért, mert ezen az állapoton az se segítene. Világ életemben kitűnő voltam, utolsó évben viszont már a magántanulóságon gondolkoztunk, annyira tönkretett a pánik. A minden napi iskolai JELENLÉT is fgondot jelentett, a szüleimet már nem érdekelte hanyas lesz az érettségim, hanyas vagyok, csak, hogy jöjjek rendbe.

Hogyan tudnék függőségek nélkül élni?