Kezdőoldal » Emberek » Egyéb kérdések » Miért rázza meg a nőket...

Miért rázza meg a nőket lelkileg annyira ha nemi erőszak áldozatai lesznek?

Figyelt kérdés

Félreértés ne essék, én is nagyon sajnálom akivel ilyen történik és ugyanúgy elítélem az elkövetőt mint bármelyik másik jóérzésű ember.

Értem, hogy a fájdalom és a kiszolgáltatottság szörnyű érzés (pláne így együtt) de azt nem, hogy ez hogyan teheti tönkre egy ember életét, és miért kísért életük végéig.

Sok nő lelki roncs lesz, elveszti bizalmát a férfiakban és az addig számára kedves emberekkel is megszakad a kapcsolata.

A dolog lelki, pszichológiai hátterére lennék kíváncsi.


(Akiknek a kérdés esetlegesen bántó, sértő lenne kérném ne rajtam (és ne itt) töltsék ki az ingerültségüket.)



2015. jan. 6. 15:05
1 2
 1/14 anonim ***** válasza:
11%

Szerintem egy egeszseges felnott not nem kisert elete vegeig. Valoszinuleg azokban okoz maradando karosodast, akikkel akkor tortenik, mikor meg fitatal, eretlen kiforratlan a szemelyiseguk, foleg ha olyasvalaki (kozeli rokon, barat, vagy plane apa/neveloapa) koveti el, akiben addig feltetlenul biztak.

Ha egy fejlodo fiatalt er ilyen, olyan reszerol aki kozel allt hozza, az okozhat maradando lelki serulest, mivel a meg kifejlodes alatt allo szemelyiseget torzitja el.

2015. jan. 6. 15:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/14 anonim ***** válasza:
83%

Képzeld el, hogy veled történik meg.

Ha férfi vagy, akkor képzeld el, hogy egy férfi erőszakol meg. Biztos vagyok benne, hogy neked sem "csak" testi tüneteid lennének utána, hanem lelki problémákat is okozna.

2015. jan. 6. 15:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/14 anonim ***** válasza:
98%

Azért, mert:

-akaratod ellenére történik

-olyan történik, amibe normális esetben nem keveredhetne (kéretlen) kényszerítés

-kihasználnak

-többnyire bizarrul viselkednek az ilyen férfiak (láds mai hír, "hercegnőmnek" szólította a csajt...) ez a kettő meg nem fér össze, és undorító

-többnyire egy "ledominálás" is társul hozzá, egy üzenet, hogy "tudd, hol a helyed"


nagyon röviden, nagyon szedettvedetten kb ennyi, folytathatnám, de ezek is bőven elérik, hogy lenullázódjon a bizalmad, az önértékelésed, és eltorzuljon a kép, hogy az emberek mit is, és hogy is akarnak másoktól, és mennyire értékelik a másikat, mibe néznek téged.

2015. jan. 6. 15:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/14 anonim ***** válasza:
97%
Ja, és ehhez is hozzájön az, ami minden előre nem látható, váratlan dologhoz: bármennyire tisztában van az ember, hogy megtörténhet ilyesmi, mégis úgy van vele, hogy vele nem. És sajnos ilyenkor arcul csapja az embert, hogy de igen simán megtörténik.
2015. jan. 6. 15:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/14 anonim ***** válasza:
100%
Engem azért viselt meg, mert nem is tudtam, h mi történik vagyis h mit tesz velem. Éreztem, h nagyon fáj vmi, meg utána véreztem, de nem tudtam mi az vagy miért csinálja. 9 éves voltam és elég szigorú családban nőttem fel. Nem mertem megkérdezni se elmondani a szüleimnek. Féltem, h az én hibám volt és megbüntetnek. Később mikor "felvilágosítottak", akkor döbbentem rá, h mi történt. Hirtelen magamba fordultam, meghíztam és kerültem a fiúkat, sőt a barátaimat is, rettegtem, h meglátják rajtam, úgy éreztem más vagyok mint ők, mint vmi hiba vagy hasonló. Apámmal és bátyámmal is nagyon megromlott a kapcsolatom, pedig ők nem tehettek róla. nekem az volt nehéz a feldolgozásban, h először nem értettem mi volt az, aztán a tudat, h elvettek tőlem vmit (szűz voltam), majd kérdések tucatjai, h én hibám-e volt? miért történt? miért velem? miért akkor? ... aztán hittant is oktattak az iskolámban és ott azt "hirdették" , h csak házasság után szabad odaadni az ártatlanságunkat. Emiatt a hitemet is elveszettem, hisz miért engedte Isten? hol volt akkor? és jött az újabb kérdésem, h akkor majd én mit fogok "adni" a férjemnek? Semmirekellőnek, értéktelennek éreztem magam és tönkrement az egész gyerekkorom, tinédzserkorom emiatt. 8 évembe telt, míg újra barátkozni kezdtem fiúkkal, és akkor találkoztam a mostani párommal. Egyedül neki mondtam el mi történt mikor már jártunk és komolyra fordult a dolog. 1 évet vártunk az első alkalommal, de én végig sírtam. Úgy éreztem már sikerült feldolgoznom, de egyedül nagyon nehéz volt. A legrosszabb, h bármennyire is szeretném kitörölni az emlékezetemből az esetet, egyszerűen nem megy. Minden pillanatra emlékszem a mai napig és azt hiszem életem végéig fogok is.
2015. jan. 6. 19:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/14 A kérdező kommentje:

Kedves 1.: Noha nem vagyok nő és nem éltem át ilyesmit, de azt nem hinném, hogy nem hagy nyomot egy ember életében egy ilyen trauma. Viszont szerintem abban igazad lehet, hogy van egy kritikus kor amikor már felfogja az áldozat , hogy mi történik vele de még valamilyen szinten gyerek.

Ha ilyenkor történik a dolog valószínűleg mélyebb bélyeget nyom az áldozatra (és annak későbbi életére).

Köszönöm a válaszodat.


Kedves 2.: Rövid leszek: Nem tudom elképzelni.

Egyrészt azért nem, mert nem vagyok nő (és nem tudok egy nő agyával gondolkozni). És szerintem, ha valahol különbözik a két nem, akkor az itt van.

-Biztosan máshogy dolgozza fel egy férfi és egy nő az említett esetet.-

Másrészről pedig nem tudom "elképzelni","fejben átélni" ezt a bonyolult lélektani eseményt. És az igazat megvallva szerintem senki olyan nem tudja akivel nem történt meg.

Jelenleg annyit tudok csak "elképzelni", hogy a fájdalom és a kiszolgáltatottság "kellemetlen" együttes.

Neked is köszönöm a választ.


Kedves 3.: Igaz a te válaszod segített eddig a legtöbbet, vet fel további kérdéseket.

Például , hogy egy ember azért tisztában van vele, hogy vannak "beteg" emberek akik mások szenvedését élvezik, kihasználnak másokat, dominánsak szeretnének lenni esetleg agresszívak. Egy olyan embert aki ilyen szellemű, barbár közösségben nevelkedett nyilvánvalóan bizalmatlanság fogja övezni egész életében. Viszont egy "átlagos" erőszakmentes környezetben felnőtt embert, hogyan tehet tönkre egy egyszeri legfeljebb pár órás trauma?

Nem értem miért tekint minden embert ugyan olyan szörnyetegnek az áldozat mint az elkövetőt? És például miért irtózik a saját testétől? Miért kínozza az öngyilkosság gondolata? stb.


Neked is köszönöm , hogy időt szántál a válaszolásra.

További emberek (netán pszichológusok) válaszát is szívesen fogadom.

2015. jan. 6. 19:57
 7/14 A kérdező kommentje:

Kedves 5.: Mindenek előtt szeretném ha tudnád, hogy nem szerettem volna felszítani a régi emlékeidet gondolom nehéz lehet őszintén írnod ilyesmiről.

Nagyon sokat segítettél megérteni, hogyan is gondolkozik az áldozat.

Senkivel sem szabadna ilyen szörnyűségnek történnie és a tettest legalább annyira elítélném mint egy gyilkost. Mind a kettő életeket tesz tönkre.

Noha nem kívánhatom, hogy felejtsd el de azt kívánom, hogy találj sok örömöt az életben.


Köszönöm az őszinteségedet és a választ is, úgy hiszem sikerült jobban átlátnom a helyzetet.

2015. jan. 6. 20:11
 8/14 anonim ***** válasza:
100%

3-as vagyok:

Vegyünk egy másik témából példát. Van egy család, ahol sokszor részegek a szülők, és verekszenek a gyerekkel. Végigkíséri a gyerek életét az igazságtalanság-érzés, rossz így felnőni. De van egy másik család, ahol igazi szerető támasz mindkét szülő, de egyszer eldurran az egyik feje, leissza magát, igazságtalan, bunkó lesz és szétveri a gyereket, akinek abban a pillanatban széthullik a képe a biztonságos, mindig megbízható családról. Olyannak mindig sokkal nagyobbat üt, ha váratlanul cserbenhagyva, leforrázva érzi magát, aki addig soha nem találkozott ilyennel.

Ezzel csak azt akartam mondani, hogy nem lehet összehasonlítani a két esetet, hogy valaki erőszakban nő fel és úgy éli meg, és aki "békés" életet él, és úgy történik vele. Mindkét esetben nagy sokk, egy kicsit másért, és egy kicsit más játszódik le, de egyforma.

2015. jan. 6. 20:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/14 anonim ***** válasza:
100%
Még egy kis kiegészítés: persze, ha racionálisan gondolkodunk, mind tudtuk, hogy vannak beteg emberek, akik ha csinálnak valamit, az nem tükrözi a többi normális ember viselkedését. De azért az ember nem gép, és egy ilyen sokk után nem lehet hideg fejjel, racionálisan nézni semmit. Vagy ha a feldolgozás során eljutsz oda, hogy tudod, és át is érzed hogy nem mindenki, sőt majdnem senki nem így viszonyul hozzád, nem ennyibe néz, de honnan tudod, hogy ki az, akiből kinézd, hiszen abból az emberből se nézted volna ki mondjuk a pékségben, ha találkozol vele. Szóval a kérdőjel, hogy kitől mit várj, és az undor, amit mindig érzel, és ami soha nem "kopik ki", ha ilyenre gondolsz vissza, szerintem ez a kettő a legnyomasztóbb.
2015. jan. 6. 20:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/14 anonim ***** válasza:
100%

akiket nagyon megráz, általában fiatal korban lesznek áldozatok, akkor a jellem is kialakulatlan, illetve testileg is komoly károk keletkeznek.

ha egy 14 éves lánynak az az első szexuális élménye, hogy egy ocsmány 100 kilós szőrös állat ráveti magát, akkor valószínűleg nem fog rajongani a fiúkért és a szexért.

+egyéb lelki dolgok amiket írtál.

2015. jan. 6. 21:16
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!