Miért rázza meg a nőket lelkileg annyira ha nemi erőszak áldozatai lesznek?
Félreértés ne essék, én is nagyon sajnálom akivel ilyen történik és ugyanúgy elítélem az elkövetőt mint bármelyik másik jóérzésű ember.
Értem, hogy a fájdalom és a kiszolgáltatottság szörnyű érzés (pláne így együtt) de azt nem, hogy ez hogyan teheti tönkre egy ember életét, és miért kísért életük végéig.
Sok nő lelki roncs lesz, elveszti bizalmát a férfiakban és az addig számára kedves emberekkel is megszakad a kapcsolata.
A dolog lelki, pszichológiai hátterére lennék kíváncsi.
(Akiknek a kérdés esetlegesen bántó, sértő lenne kérném ne rajtam (és ne itt) töltsék ki az ingerültségüket.)
Szerintem egy egeszseges felnott not nem kisert elete vegeig. Valoszinuleg azokban okoz maradando karosodast, akikkel akkor tortenik, mikor meg fitatal, eretlen kiforratlan a szemelyiseguk, foleg ha olyasvalaki (kozeli rokon, barat, vagy plane apa/neveloapa) koveti el, akiben addig feltetlenul biztak.
Ha egy fejlodo fiatalt er ilyen, olyan reszerol aki kozel allt hozza, az okozhat maradando lelki serulest, mivel a meg kifejlodes alatt allo szemelyiseget torzitja el.
Képzeld el, hogy veled történik meg.
Ha férfi vagy, akkor képzeld el, hogy egy férfi erőszakol meg. Biztos vagyok benne, hogy neked sem "csak" testi tüneteid lennének utána, hanem lelki problémákat is okozna.
Azért, mert:
-akaratod ellenére történik
-olyan történik, amibe normális esetben nem keveredhetne (kéretlen) kényszerítés
-kihasználnak
-többnyire bizarrul viselkednek az ilyen férfiak (láds mai hír, "hercegnőmnek" szólította a csajt...) ez a kettő meg nem fér össze, és undorító
-többnyire egy "ledominálás" is társul hozzá, egy üzenet, hogy "tudd, hol a helyed"
nagyon röviden, nagyon szedettvedetten kb ennyi, folytathatnám, de ezek is bőven elérik, hogy lenullázódjon a bizalmad, az önértékelésed, és eltorzuljon a kép, hogy az emberek mit is, és hogy is akarnak másoktól, és mennyire értékelik a másikat, mibe néznek téged.
Kedves 1.: Noha nem vagyok nő és nem éltem át ilyesmit, de azt nem hinném, hogy nem hagy nyomot egy ember életében egy ilyen trauma. Viszont szerintem abban igazad lehet, hogy van egy kritikus kor amikor már felfogja az áldozat , hogy mi történik vele de még valamilyen szinten gyerek.
Ha ilyenkor történik a dolog valószínűleg mélyebb bélyeget nyom az áldozatra (és annak későbbi életére).
Köszönöm a válaszodat.
Kedves 2.: Rövid leszek: Nem tudom elképzelni.
Egyrészt azért nem, mert nem vagyok nő (és nem tudok egy nő agyával gondolkozni). És szerintem, ha valahol különbözik a két nem, akkor az itt van.
-Biztosan máshogy dolgozza fel egy férfi és egy nő az említett esetet.-
Másrészről pedig nem tudom "elképzelni","fejben átélni" ezt a bonyolult lélektani eseményt. És az igazat megvallva szerintem senki olyan nem tudja akivel nem történt meg.
Jelenleg annyit tudok csak "elképzelni", hogy a fájdalom és a kiszolgáltatottság "kellemetlen" együttes.
Neked is köszönöm a választ.
Kedves 3.: Igaz a te válaszod segített eddig a legtöbbet, vet fel további kérdéseket.
Például , hogy egy ember azért tisztában van vele, hogy vannak "beteg" emberek akik mások szenvedését élvezik, kihasználnak másokat, dominánsak szeretnének lenni esetleg agresszívak. Egy olyan embert aki ilyen szellemű, barbár közösségben nevelkedett nyilvánvalóan bizalmatlanság fogja övezni egész életében. Viszont egy "átlagos" erőszakmentes környezetben felnőtt embert, hogyan tehet tönkre egy egyszeri legfeljebb pár órás trauma?
Nem értem miért tekint minden embert ugyan olyan szörnyetegnek az áldozat mint az elkövetőt? És például miért irtózik a saját testétől? Miért kínozza az öngyilkosság gondolata? stb.
Neked is köszönöm , hogy időt szántál a válaszolásra.
További emberek (netán pszichológusok) válaszát is szívesen fogadom.
Kedves 5.: Mindenek előtt szeretném ha tudnád, hogy nem szerettem volna felszítani a régi emlékeidet gondolom nehéz lehet őszintén írnod ilyesmiről.
Nagyon sokat segítettél megérteni, hogyan is gondolkozik az áldozat.
Senkivel sem szabadna ilyen szörnyűségnek történnie és a tettest legalább annyira elítélném mint egy gyilkost. Mind a kettő életeket tesz tönkre.
Noha nem kívánhatom, hogy felejtsd el de azt kívánom, hogy találj sok örömöt az életben.
Köszönöm az őszinteségedet és a választ is, úgy hiszem sikerült jobban átlátnom a helyzetet.
3-as vagyok:
Vegyünk egy másik témából példát. Van egy család, ahol sokszor részegek a szülők, és verekszenek a gyerekkel. Végigkíséri a gyerek életét az igazságtalanság-érzés, rossz így felnőni. De van egy másik család, ahol igazi szerető támasz mindkét szülő, de egyszer eldurran az egyik feje, leissza magát, igazságtalan, bunkó lesz és szétveri a gyereket, akinek abban a pillanatban széthullik a képe a biztonságos, mindig megbízható családról. Olyannak mindig sokkal nagyobbat üt, ha váratlanul cserbenhagyva, leforrázva érzi magát, aki addig soha nem találkozott ilyennel.
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy nem lehet összehasonlítani a két esetet, hogy valaki erőszakban nő fel és úgy éli meg, és aki "békés" életet él, és úgy történik vele. Mindkét esetben nagy sokk, egy kicsit másért, és egy kicsit más játszódik le, de egyforma.
akiket nagyon megráz, általában fiatal korban lesznek áldozatok, akkor a jellem is kialakulatlan, illetve testileg is komoly károk keletkeznek.
ha egy 14 éves lánynak az az első szexuális élménye, hogy egy ocsmány 100 kilós szőrös állat ráveti magát, akkor valószínűleg nem fog rajongani a fiúkért és a szexért.
+egyéb lelki dolgok amiket írtál.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!