Lelkileg h viselnétek egy számotokra nagyon fontos ember haldoklását?

A halál felfogás kérdése.

Nem akarok a hitről való nézetekről beszélni, de egy vicc szerint : " Minden ateista hívővé válik egy zuhanó repülőben. " - Persze, ez nem mindig igaz. Az elme megnyugtatása mindenkinél más módon érendő el. Van, akit az nyugtat meg, hogy az élet tovább folytatódik, van akit meg az, hogy vége lesz mindennek.

Az igazság meg odaát van - akár van valami, akár nincs semmi.

Minden feltételezés lényegtelen az ismeretlennel szemben.

Egy dolog biztos: mindenki egyformán merül bele az ismeretlenbe, azaz a halálba. Lehet úgy is gondolkozni, hogy nincs odaát semmit, meg lehet úgy is gondolkozni, hogy az élet örök. Mindkettőben van valami nyugtató és valami nyugtalanító, de ez a létezés paradoxonja.

Húh ez nagyon nehéz dolog. Függ attól is, hogy kiről van szó, mert nyilván másként éli meg az ember közeli hozzátartozóval, és másképp egy jó ismerőssel.

Amikor egy nagyon jó ismerősömről tudtam meg a betegséget, akkor nagyon szomorú voltam, egész nap sírni tudtam volna.

Majd ahogy telt az idő és elfogadta a sorsát, megnyugodott, megtért stb. vele együtt én is elfogadtam és megnyugodtam. Szerintem nagyon függ attól, hogy maga a beteg hogyan áll hozzá, mit közvetít a szerettei felé.

Edesapam halalat ugy viseltem, hogy az elso honapban egyfolytaba sirtam. Aztan letoroltem utolso konnyeimet, mert rajottem valamire.

Hiaba sirok, mert ugyse jon vissza. Akkor meg minek?

A masik, hogy o is azt szeretne, hogy boldog legyek, ezert osszeszedtem magam, felalltam a sarokbol es elkezdtem elni. Nem konnyu, a tanulasba temettem a fajdalmat, de nem szomorkodtam. Amikor elso tanulo lettem, azt gondoltam, "Nezd, Apu! Sikerult!" Es azota igy megy :) Neha eszembe jut, es elszorul a szivem, de nem nezel tobbet a mult fele, csak elore.

"A válasz 54%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 78%-ban hasznos válaszokat ad."

köszönöm a leszavazást. de azért felmértem amit tudtam.

22éves vagyok s valószínűtlen, hogy megélem az újévet;

a barátaim, akik tehetik, velem vannak amikor tudnak. sütnk, beszélgetünk, játszunk. erősnek tűnnek, nem foglalkozunk az eljövendővel. + "srácok, aki sírni mer a temetésemen, azt kísérteni fogom a túlvilágról!"

a szüleim már kevésbé, főleg anyám. amikor nem látom, gyakran sír, de előttem nem mutatja. apám nehezen mutat ki érzelmeket, róla nem tudom leolvasni.

én meg köszönöm, a maradék időt pihenéssel s elmélkedéssel töltöm.