Miért érzem úgy, hogy idősebb vagyok lelkileg minden, ma élő embernél? Legalábbis, a korosztályomnál biztosan.

22 éves leszek hamarosan, és gyakran a múltban élek, odavagyok az ókorért/középkorért, szeretem a természetet, a zenei érdeklődésem is különbözik a korosztályom ízlésétől... Kellemetlenül érint, hogy sok fiatal szlenget használ a beszédében, és kevés embert érdekelnek olyan témák, mint engem. Az elveimet, értékrendemet is a történelemből merítem, de sajnos, nem mindig sikerül az elvárásaimnak megfelelően élnem. (Ez sok mindenben megmutatkozik.)

Valahogy azt érzékelem, hogy hiányzik a fiatalságból a múlt tisztelete és "követése", de ez jó-néhány idősebb emberre is igaz...

Az utóbbi egy-két évben van egy olyan "érzelmi megnyilvánulásom", hogy idegesít, ha egy velem hasonló korú fiatalról megtudom, hogy akár 6-7 hónappal is idősebb nálam.

Bulizni sem voltam még, koncerten sem jártam. Taszít a nagy tömeg, és a nyilvános helyeken "létrejövő" zaj.

Nagyon bele tudom élni magam a zenébe, vagy a történelmi jellegű filmekbe,... annyira, hogy könnyezek, és felszökik az adrenalin-szintem.

Elnézést, hogy túlságosan rövid lett a kérdéskiegészítő-szövegem, de nem mindig tudok kibontakozni.

Ami a külsőmet illeti, mindig is arra vágytam, hogy hosszú hajú, és szakállas legyek. (Ennek ellenére, sajnos nem tudok szakállat növeszteni, mert túlságosan gyenge, és ritkás...)