Mindig az idősebb kap? 13 éves lány vagyok. A húgom 10 éves. Kiskoromba ha megtépet, bántott, főleg lelkileg, megjátszotta hogy én bántottam és én kaptam verést. Kiskoromba póbáltam magamra felhívni a figyelmet. Őt sokkal jobban szeretik mint engem.

Nálunk szintén én vagyok az idősebb a két lánytestvér közül.

Amikor én gyerek voltam, a húgom kitűnő tanuló volt, én 3-4 között. Ő naphosszat, éjjel is tanult, én egy órát max, mentem amerre dolgom volt. Ő nyerte a versenyeket, a kitüntetéseket kapta minden év végén a tanulmányi eredményéért, irtóra büszke volt rá mindenki.

Cserébe egy barátja se volt (azóta sincs, felnőttnek is ilyen teljesítmény-kényszeres, van családja, gyerekei de minden egy feladat számára).

Mindig ő volt a királylány, neki mindent szabadott, amikor ő fiúzni kezdett neki már nem kellett hazamenni időre, nem volt gond az ott alvás, bulizás sem, mert én kitapostam neki az utat. Elhordta a ruháimat, ellopkodta a sminkcuccaimat, mégsem bántotta senki érte, én meg hiába nyávogtam.

Én is pont úgy éreztem, mint most te.

Aztán most, hogy már jócskán felnőttek vagyunk, valahogy megfordult minden. Évek óta engem ajnároz mindenki, én vagyok az, akire hallgat a család, aki okos, aki bölcs, aki szép, aki mellett a húgom elbújhat. Ne tudd meg, hogy utálom.

De egyik esetben sem gondolom, se gyerekkorunkban, se most, h bármelyikünket jobban szeretnék a szüleim (mostmár sajnos csak Anyu), mint a másikat.

Egyszerűen csak mások vagyunk és máshogy kezelnek, mert nem lehet egyformán.

Szóval ne vedd ennyire a lelkedre szerintem.