Mi ez a nagy 20 ev felett mar legyen sajat penzed kulonben kussolj felfogas ezen az oldalon illetve itt a topicban?

1. Igen, dolgoztam. 18 éves korom óta, nem mentem fősulira. (egyrészt anyám nem bírta volna, másrészt én is inkább már dolgozni akartam)

2. Rendes munka.

3. Közgáz érettségi (váll. ügyintéző).

4. De nem ebben dolgoztam, szerződéses katonának mentem, néhány misszió, és 23 évesen már saját lakásom volt.

Igen.

Rendes munka.

Érettségi. (Marketing)

De otthon laktam, és nem kellett semmit fizetnem.

A kérdésre a válasz: igen, akkor már 4 éve dolgoztam, 18 éves koromig csak alkalmilag, nyáron és hétvégén, aztán elvégeztem egy 2 éves szakmát úgy hogy első évben inkább szünekben/hétvégén/délután dolgoztam, a második évre megbeszéltem a tanárokkal, hogy csak vizsgázni járok be. Diákmunka volt, első rendes állásom az iskola elvégzése után lett. Később kiderült, hogy akkor még nem tudtam, mit akarok, rosszul választottam szakmát, ezért levelezőn főiskolát kezdtem.

Az ok, amiért dolgoztam, az volt, hogy a családom csak annyira tudott támogatni, hogy lakhatásom/ételem és bérletem volt. Új ruhákat, szórakozást a saját pénzemből fizettem. Életem legjobb hangulatú évei voltak, rengeteg barátom volt, sokakat ismertem meg munka révén, mindig volt pénzem, azt csináltam, amit akartam. Mivel jól tanultam és dolgoztam, nálunk soha nem merült fel az, hogy "gyerek vagy, neked kuss a neved", valamit tettem már le az asztalra. A korábbi visszahúzódó lányból talpraesett, kommunikatív, határozott fiatallá nőttem.

Ha valaki 20 évesen még egy napot nem dolgozott, az elsősorban mindenképpen saját magának árt vele. Csak megerősíti vele azt, hogy mindenki szemében gyerek maradjon, ezen kívül semmit nem ér el önállóan. Ha a család tud támogatni anyagilag, persze jobb, ha az ember teljes bedobással tanulni tud, de nehezebben válik érzelmileg/anyagilag függetlenné a szüleitől. Ezért születik annyi "20 éves vagyok, és nem engednek el a szüleim ide-oda", vagy "van barátom, hogy mondjam meg a szüleimnek 19L" kérdések. Ezen kívül egyébként semmi baj azzal, ha a valakinek nem kell dogoznia tanulás mellett, de ha veri a mellkasát a szülei pénzére, és követelőzik, az nagyon szánalmas. Ők szokták leginkább megkapni a "menj dolgozni és költözz el" válaszokat.

Én nem tudom mi ez bár 20 évesen az embernek illene dolgoznia, ha esetleg tanul akkor valami diákmunka vagy kisebb alkalmi is simán beleférne hogy azét kóstoljon bele az életbe, hogy tudja mi az hogy munka.

Én amikor végeztem az érettségivel akkor utána OKJ-ra mentem tanulni, közben első évben még nem dolgoztam még diák munkán sem csak gyakorlaton voltam. Utána nyáron raktam le a jogsit és a targoncavezetői OKJ-s vizsgát és hatóságit is ezt az autósuliban is le lehetett tenni és azt azért tettem le mert logisztikán tanultam és mondták hogy mellé nyugodtan végezzem el mert nem jöhet rosszul.

Amint végeztem az OKJ sulimmal sajnos nehezen bírtam elhelyezkedni a szakmámban akkor már elmúltam 20 éves de 21 még nem voltam. Alkalmi munkáim voltak, minden másnap pizzát és egyéb ételt vittem házhoz 10-12 órás műszakban, amikor nem ott dolgoztam akkor időnként amikor hívtam egy autóbontósba mentem el különböző dolgokat kiszereltem autókból rendelésre, elég jó órabért kaptam ott de annyi munka nem volt hogy állandóra feltudjanak venni pedig azt élveztem, főleg azt amikor egy egész hétvégét tölthettem ott az őrrel együtt aki egy nagyon jó haverom volt és ki volt nekem adva hogy egy roncs autóból mindent kiszerelni amit csak lehetséges, persze a nehezebb nagyobb dolgokat segítséggel kaptam ki, de a kisebb munkákat amik ilyen pepecselések voltak leginkább azokat egyedül végeztem. Meg ugyanott sokszor volt hogy egy kis teherautóval alkatrészeket kellett kiszállítanom műhelyekbe, házhoz, stb... Sajnos ott sem maradhattam hosszabb távon mert a cég nagy bajba került és spórolniuk kellett így engem küldtek el mivel csak beugrós voltam, és egy másik srácot aki főállásban volt ott. Utána pedig nagy ismeretséggel bekerültem a helyi gyógyszergyárba ahol nagyon jól keresek már. Elején nem kerestem jól, de most már átvett a cég és elég jó bérem lett. Azóta már eltelt jó pár év, jelenleg 26 éves vagyok és szerencsére nagyon sokat tudtam spórolni, 2 éve egy autót vettem magamnak amit rendbe is hoztam pár ismerős segítségével. Most a barátnőmmel már tervezzük azt hogy a megörökölt házát hogyan hozzuk rendbe.

Bár én nem szoktam ilyen megjegyzéseket tenni, de azért válaszolok.

20 éves koromtól dolgozom, rendes munkát és önkéntes munkát is végeztem, iskola mellett, illetve nyári szünetben.

Másfél évet jártam egyetemre, de nem szerettem volna abban a szakmában dolgozni, és az állami féléveimet sem szerettem volna pazarolni, így elvégeztem egy okj-s sulit ami álmaim munkáját adta, 3 éven belül szeretnék újra egyetemre jelentkezni, már a mostani szakmámban.

Egyébként egészségügy, 12 óra talpalás, de valahogy tudtam egyszerre dolgozni és tanulni.

Sosem néztem le azt, aki suli mellett huszonévesen is otthon lakik és a szülei segítségére szorul. Bátyám az orvosit végezte el, nem is tudott volna mellette dolgozni, de cserébe kitűnővel végezte az egyetemet és most nagyon jól keres.

Én azokat nézem le, akik nem képesek a szüleiket tisztelni azért, hogy a felsőoktatásban is anyagilag támogatják, hanem csak azon jár az eszük, hogyan húzhatnák őket le jobban. Nem hajlandóak alapvető szabályokat betartani, de a követelőzésre mindig van energiájuk. Ilyen esetben megértem, ha megszólják őket.