Szerintetek gyáva az aki öngyilkosságot követ el?

Nem hiszem, hogy gyáva, de azt sem hiszem, hogy jó döntés... (Ezzel senki mást nem rövidítesz meg, csak magadat! - végső soron tényleg sohasem lehet tudni, mit hoz a következő nap, hét, év: a jelenlegi problémáid is veled együtt fognak változni, biztos lesz, amelyik "elévül" - pl. szülőkkel kapcsolatosak, ahogy idősebb leszel, másokat megtanulsz jobban kezelni - és persze jelentkezni fognak újak is...) Bár szerintem az emberek nagy részének legalább egyszer komolyan eszébe jut...

Viszont az élethez való ragaszkodás az egyik legmélyebb ösztön, és (jól-rosszul, ahogy épp tőlünk telik), de igenis ÉLNI KELL!!! Nem másokért, MAGUNKÉRT!

Van ebben a témában egy nagyon jó könyv (nem szakírói oldalról, egyszerűen csak egy fiktív történet) Nick Hornby: Hosszú út lefelé - bár néha idegesített, alapjában véve nagyon tanulságosnak találtam.

majd a többség érzéketlen leírja, hogy gyávaság, a kevésbé érzéketlen önzőségnek fogja nevezni, a vallásos téríteni akar, akinek meg van eqja és iqja(töredék), tudja hogy egyik sem jó válasz.

valójában az öngyilkosok pont azért választják azt, mert nem látnak megoldást, és senki sem törődik velük. minden élőlény boldogságra vágyik, és nem bírja a hosszú szenvedést.

ha gondolod leírhatod a problémád, meghallgatlak, vagy tanácsot adok.

"De úgy gondolom, hogy először mindenképpen meg kell próbálni segítséget kérni valakitől, szakembertől"

a "szakember" nem tud megoldani semmit. ha a helyzet oka változatlan, akkor a helyzet sem változik.

"Érdekes, hogy az az általános reakció, hogy mekkora paraszt, aki öngyilkos akar lenni, mert milyen rossz lesz majd a szeretteinek. Azok a szerettek miért nem segítenek, ha gond van?"

pontosan azért mert nem szerettei. a család egy hamis illúziót ad, valójában többnyire inkább csak teher. az esetek többségében a család okkal nem tud róla, illetve ha tud is, nem érdekli, sőt, még cukkolják is, hogy csak figyelemvágy, aztán meg sírnak 1 hétig a temetés után, és minden megy tovább.

tehát mielőtt lehurrogunk másokat, gondoljuk át, és inkább kezdjünk valami értelmeset az életünkkel, és tegyük jobbá másokét.

#18

Kedves ANONIM felhasználó!

Ismersz?

- Nem.

Tudsz bármit rólam?

- Nem.

Akkor engedd meg, hogy az legyen a véleményem amit írtam, és ne te döntsd el, hogy miről mit gondoljak, és hogyan véleményezzek.

Nem tetszik egy hozzászólás?

- Az legyen a te gondod.

Emberek vagyunk és különbözünk.

Más és eltérő hatások érnek minket, így véleményünk sem lehet azonos, amit illő is lenne elfogadni.

(bár, igazán nem tudsz mást tenni, csak ebbe beletörődni)

Szióka ^^

Valaki itt írta, hogy az embernek jogában kéne állnia öngyilkosnak lenni.

Úgy tudom, Svájcban legálisan elaltatnak bárkit.

De szerintem is próbálj meg élni. Gondolj bele: ha eljutottál ide, akkor már nincs veszteni valód. Akármit csinálhatsz. Semmi és senki sem gátolhat tovább, hiszen mi történhet veled? Meghalsz? Hiszen most azt hiszed, nem félsz a haláltól.

Én tuti vándorútra indulnék. Gyalog, biciklivel, akárhogy. Lásd a világot, mielőtt elhagyod. Ki tudja, talán találsz valamit, amiért érdemes folytatni.

#24

Igy van!

Te nem vagy gyáva, nem menekülnél el s gondoktól és te nem vagy olyan aljas, hogy szeretteidnek okozz öngyilkosságoddal fájdalmat.

Ezt a véleményt osztom én is.

Jár a like [√]

# 23/

Kedves Niki!

"Akkor engedd meg, hogy az legyen a véleményem amit írtam, és ne te döntsd el, hogy miről mit gondoljak, és hogyan véleményezzek."

Miből vontad le azt a meglepő és nem éppen helyes következtetést, hogy el akarnám helyetted dönteni?

Szerinted amúgy lehetséges lenne? :-)

Még ha lehetséges volna, sem szeretném helyetted eldönteni, mint ahogy az életedet sem akarnám helyetted élni. Pusztán véleményt mondtam arról, amit leírtál.

"Nem tetszik egy hozzászólás?

- Az legyen a te gondod."

Ebben tévedsz. Nekem egyáltalán nem gond, ha te így állsz ehhez a kérdéshez. A te életed, a te saját felelősséged, hogy az életedben mit mondasz ki, mit írsz le, és kihez hogy viszonyulsz.

Te véleményt mondtál a kérdezőről, és azt írtad egy érző emberi lényről, hogy "ilyennek nincs is helye a normi, érző emberek között. Pusztuljon mielöbb."

Én pedig az általad leírtak alapján véleményt mondtam rólad, illetve arról, amit leírtál.

Ha az rendben van, amit te tettél, szerinted mégis mi a gond azzal, amit én tettem? (Feltéve, hogy képes vagy logikusan gondolkozni, és nem használsz kettős mércét ebben a kérdésben.)

"Emberek vagyunk és különbözünk."

Ez szerencsére így van. Nem szívesen képzelem el, milyen lenne egy olyan világban élni, ahol kizárólag, vagy többségében olyanok élnének, aki képesek leírni olyat egy másik embernek, amit te itt leírtál.

Én őszintén kívánom neked, hogy ha netalán valaha olyan élethelyzetbe kerülsz, hogy kétségbeesett, reményvesztett leszel, esetleg beszűkült tudatállapotban olyan gondolataid lesznek, amik normál tudatállapotban távol állnának tőled, akkor kizárólag olyan emberek vegyenek körül, akik támogatnak és segítenek, vagy ha erre nem is képesek, legalább nem akarnak a bántani, és a rosszindulatukkal vagy a meggondolatlanul megválasztott szavaikkal mélyebbre taszítani.

Mivel fontosnak tartottad nagybetúkkel kiemelni, hogy anonim felhasználóként írtam a hozzászólásomat, gondoltam, megírom neked, hogy - korábbi szokásommal ellentétben - kb. fél éve azért nem teszem láthatóvá a felhasználónevemet, mert (érdekes tartalmú privát üzeneteknek köszönhetően) utólag szembesültem azzal, hogy olyan néven sikerült itt regisztrálnom, amivel mindössze ketten vannak fenn a FB-on, és egyrészt nem szeretném, ha az ismerőseik közül esetleg bárki nekik tulajdonítaná a "szexualitás" rovatban írt hozzászólásaimat, másrészt nem szeretném, ha ugyanezek miatt valaki nekik írogatna a FB-on.

Üdvözlettel: Veronika

#26

Kedves ANONIM (nevét nickben sem vállaló felhasználó, Veronika úr/hölgy)

Az álláspontom és véleményem változatlan az adott témában.

Az öngyilkosokat alsobbrendű, kegyetlen, a sorsukat megérdemlő lényeknek tartom, és ismeretlenül is sajnálom a szeretteiket, ill. azokat, akiknek gyáva tettével fájdalmat okoz.

Sok kínt és gyötrődést kívánok nekik, mert mi nem öngyilkosok veszünk erőt ahhoz, hogy megküzdjünk a földi életünk gondjaival, és nem menekülünk el.

Ez a véleményem, ha tetszik, ha nem.

bYebYe ^^

# 27

Kedves "niki_vagyok" nevű felhasználó úr/hölgy!

Feltételezem, hogy tisztában vagy azzal a ténnyel, hogy ezen a felhasználónéven te is épp úgy lehetnél férfi, mint nő, és ha nő vagy, akkor is lehetne bármi más a valós keresztneved - amit egyébként én nem feltételezek rólad.

Szerintem te egy olyan hölgy vagy, aki - velem ellentétben - figyelemreméltó bátorsággal és nyíltsággal felvállalja, hogy egyike a sok ezer, vele azonos keresztnevű nőnemű magyar állampolgárnak.

"Az álláspontom és véleményem változatlan az adott témában."

Ezt természetes. Meg is lepne, ha hirtelen megváltozott volna a véleményed egy ilyen fontos kérdésben. Őszintén szólva az első hozzászólásod alapján reálisan nézve azt sem feltételeztem, hogy akár csak el is gondolkozol esetleg egy kicsit azon, amit leírtam.

Természetesen jogod van a véleményedhez. Én is csak annyit tettem, hogy leírtam az enyémet.

Az én álláspontom sem változott meg azzal kapcsolatban, amit és ahogy leírtál a hozzászólásodban.

Minden jót neked.

Veronika

#28

"Természetesen jogod van a véleményedhez."

Köszönöm egyetértésedet! Pápás ^^

# 29

Kedves Niki!

Nem igazán értem, hogy mire érted az "egyetértést". Gondolom, elég nyilvánvaló számodra, hogy a véleményeddel nem értek egyet, ahogy eddig sem.

Azon pedig nincsen mit köszönnöd, hogy továbbra is egyetértek saját magammal abban, hogy mindenkinek joga van a véleményéhez.

Üdvözlettel,

Veronika