Szerintetek gyáva az aki öngyilkosságot követ el?

Nem gyávaság, csak olyan dolog amit akkor tesz az ember, amikor éppen nincs teljesen magánál. Ha kibírod anélkül, hogy felkösd magad, egy kiadós alvás után már nem akarsz majd meghalni.

Ha mégis újra előjön, akkor irány az orvos és nem, nem azért, hogy életben maradj hanem azért, hogy ne legyen fájdalom az élet, a mindennapok..

Szerintem az az önző, aki itt akar tartani olyasvalakit, aki szeretne menni.

Remélem, hogy lesz olyan, amikor az élet nem egy kötelező teher lesz, hanem csak egy lehetőség, amit próbál maximálisan kiélvezni az ember.

Felnőtt embereknek jogukban kellene állnia, hogy szeretnék-e tovább, vagy nem, és lehetőséget kellene biztosítaniuk az orvosoknak a másokra nézve biztonságos, fájdalommentes halált. (Hogy ne úgy próbálják megölni magukat, hogy valamiféle balesetet okoznak.)

De úgy gondolom, hogy először mindenképpen meg kell próbálni segítséget kérni valakitől, szakembertől, ugyanis ez egy végleges döntés lenne, előtte mindent meg kell tenni az életminőség javítására.

*eldönteni

mindegy, azért talán érthető

Érdekes, hogy az az általános reakció, hogy mekkora paraszt, aki öngyilkos akar lenni, mert milyen rossz lesz majd a szeretteinek. Azok a szerettek miért nem segítenek, ha gond van? Miért egyszerűbb nekik magukat sajnálni egy ilyen helyzetben?

Én úgy látom, hogy a saját életéről mindenki dönthet, de ettől függetlenül marhaságnak tartom az öngyilkosságot, ha egy éve meghaltam volna, akkor nagyon sok jó dolog kimaradt volna. Persze sok rossz is, de ez van.

Aki gyávaságból vagy gyengeségből követi el, a sárga csekkek vagy a devizahitel miatt, vagy mert kirúgták, vagy mert csúnyán nézett rá a mamája azokat utálom és megvetem, gyenge emberek és jobb hely lesz nélkülük a világ tagadhatatlanul.

Most jön az hogy én is komolyan tervezem... :)

Nincs rossz életem, sőt kimondottan jó, jól keresek, sportolok, makk egészséges vagyok, a doki szerint olyan szivem van amivel minimum 80 évig élek pedig sok a szívbeteg a családban, ezért is kezdtem el keményen sportolni...

Volt valakim aki fontos volt nekem de elvesztettem, azóta értelmetlen az életem, bármit teszek nem tudom miért teszem, mi az értelme, élek, megörekszek, meghalok, ennyi, túlvilág meg nincs.

Igen, egy gyáva senkiházi, aki megszökik a gondok, problémák elöl és fájdalmat okoz ezzel azoknak, akik szerették és akiket itthagyott az öngyilkosságával.

Remélem sikerül, mert ilyennek nincs is helye a normi, érző emberek között. Pusztuljon mielöbb.

# 17

Kedves Niki!

Megdöbbenve olvastam a hozzászólásodat.

Ha egy korábbi kérdésre adott válaszodból nem derülne ki, akkor is kb. 13 évesre tippeltelek volna az alapján, hogy rendszeresen olyan szavakat használsz, hogy "a barim", "a barinőm", "amikor barim volt, nem csiniztem", "nem ismizek itt senkit".

Úgy érzed, hogy kellő érettséggel és élettapasztalattal rendelkezel ebben a zsenge életkorban ahhoz, hogy egy számodra ismeretlen emberről - az általa leírt hat tőmondat alapján - véleményt formálj, és - akár személy szerint róla, akár általában véve az öngyilkos gondolatokat fontolgatókról ítélkezz, anélkül, hogy bármit tudnál az életükről?

Bízom benne, hogy az életkoroddal együtt az érzelmi intelligenciád is látványos fejlődésnek indul, és mielőbb eléri majd azt a szintet, aminél már nem fogod örömödet lelni abban, hogy valakibe, aki esetleg már most a padlón van, és segítségre, támogatásra szorul, te még belerúgsz egyet.

Szerintem tégy meg saját magadnak egy szívességet, vess egy pillantást a tükörbe, és válaszolj magadnak őszintén arra a kérdésre, hogy a fenti hozzászólásod tartalma és hangvétele alapján te vajon azok közé a "a normi, érző emberek" közé tartozol-e vajon.

Ha egy tanácsot meghallgatsz, a rossz kívánságokkal a saját érdekedben vigyázz (nem csak a leírtakkal, meg a kimondottakkal, hanem azokkal is, amik csak a gondolataidban születnek meg), mert a tudatalatti elméd úgy működik, hogy a saját életedben előbb fognak megjelenni a következményeik, minthogy másokéra bármi hatással lennének.