Miért lesz boldog attól valaki, ha gyereke van?
Én csak azt látom,hogy ezek az emberek totál fáradtak,nincs erejük semmihez,nincs idejük magukra.
Teljesen leépülnek.És itt most nem csak az idősebbekre gondolok.Rengeteg ilyen 20on évest látok facebookon felrakják a sok fotót,aztán olyan fejük van rajta,mint a mosott sz-r.Látszik,hogy nem alszanak semmit,halálra dolgozzák magukat,és még nem is érzik jól magukat a bőrükben.Elhíznak,totál egyenes út a halálhoz.Ezek fognak 40 évesen 10 gyógyszert szedni egyszerre.
Azt hitték,hogy ez buli lesz.Meg majd megy a facebookon a sok lájk.
Megéri ezért?
válasza:Az előző hozzászólásokat kiegészítve, vannak olyan nők is, akik azért vállalnak gyereket, mert racionálisan nem valósították meg magukat, nem volt bennük elég ambíció, nem alkottak semmit, ezért úgy gondolják, hogy szülnek egy gyereket, hogy legalább ennyit fel tudjanak mutatni. Rosszabb esetben szül 3 gyereket és elmegy főállású anyának. A távoli ismerőseim között vannak ilyenek.
Olyannal is találkoztam, aki azért szült gyereket, hogy ezzel megfeleljen a szülei vagy nagyszülei elvárásának. Magyarul egy totál befolyásolható ember.
Akik fiatalon szülnek, mondjuk a 20-as éveik elejéig bezárólag, azoknak az embereknek a bizonyos része tele van különböző konfliktusokkal, frusztrációkkal, még ők maguk se felnőttek, de mégis bevállalják a gyereket. Majd ezeket a dolgaikat, pl. a konfliktuskezelési módjaikat átadják a gyerekeiknek, és nagy részük ugyanolyan lesz, mint a szüleik. Mert a gyereknek a hiteles női példája az anyja, a férfi példája pedig az apja. Így öntudatlanul is eltanulnak tőlük egy csomó dolgot.
Attól, hogy valaki azt mondja, hogy boldog attól, hogy gyereke van, még nem biztos, hogy az úgy is van. Sok esetben az emberek a negatív dolgokat nem mondják ki, inkább elnyomják magukban.
És ha a szülő rossz példát mutat, nem biztos, hogy büszke lesz a gyerekére, pl. ha az csaló vagy bűnöző lesz.
Ismertem olyat is, aki azért szült, hogy az majd biztosan megváltoztatja a kapcsolatát a férjével. Hogy majd egycsapásra biztos minden szuper lesz megint. De nem így lett.
Persze vannak, akik felelősségteljesen mennek bele egy ilyen dologba, de én is azt mondom, hogy sajnos kevés ilyet látok. Az ismeretségi körömben nagyobb részt olyanok vannak, akik boldogtalanok (sokszor már gyerek nélkül is). Azoknak, akik felelősségteljesek és mindemellé még boldogok is, látszik az arcukon. Élet van a szemükben és nem az a szürkeség, és halottság mint sok emberében.
Utolsó!
szerintem az nagyon gáz,ha valaki azért csinál gyereket,mert csak azt tudja felmutatni.
Pont,hogy azzal kapna valami elismerést,hogy ha már nem ért el semmit,akkor ne is szaporodjon,mert azzal csak a gödörbe löki magát és a gyereket is.
De az a baj,hogy van aki erre még ösztönzi is a környezetében.
Inkább a múltbéli hibáit akarja ezzel felülírni.Hogy később azt mondhassa,hogy azért nem ért el mást,mert gyereket szült.Pedig ez nem így van.
Amúgy akiket meséltem,kb annyit kell tudni,hogy csaj otthagyta a fősulit,alkalmi munkákat vállalt.A pasi meg még a gimit is otthagyta,hogy a csajjal lehessen anno.
Azóta elvégzett 1-2 ilyen gagyibb OKJ-t,aminek nem feltétele az érettségi sem.Szóval gondolom nem lehet valami magas a jövedelmük.
Emlékszem még meg is kérdezte tőlem,hogy elvetesse-e.
De én nem akartam befolyásolni.Nem az én dolgom eldönteni,de ilyen helyzettel,amiben ők vannak,én biztos nem vállaltam volna.
Én úgy vagyok vele,hogy csak a minőségi élet az élet.
Minőség alatt nem luxusra gondolok,hanem tényleg arra,amit jelent.Az embernek jusson arra,ami emberhez méltó.Minőségi ételekre,szép,tiszta környezetre és alkalmanként némi szórakozásra is,amitől lesz kedve felkelni és dolgozni,ami erőt ad neki.
Az sem egészséges,ha a szülő lemond a saját szükségleteiről emiatt.Apám is gyakran hangoztatja,hogy ő mennyi mindenről lemondott(nem evett gyümölcsöt évekig)stb,de ő ezt büszkén meséli másoknak,mert szerinte ez milyen erényes dolog.Szerintem meg felelőtlen,ha az ember magának nem tud megadni mindent,akkor egy gyereknek sem fogja tudni.Vagy ha igen,akkor majd később a gyerek hallgathatja,hogy miatta kellett ilyen életet élni.
De ki kérte erre?
Azt senki nem kérte,hogy megszülessen,de arról dönthet mindenki,hogy akar-e létrehozni egy új életet.
Aztán,ha ezeket felsorolod,akkor jönnek a közhelyek.
"Biztosra soha nem lehet menni" és hasonlók.
De én mégis látok olyanokat is,akiken látni,hogy nem szenvednek hiányt semmiben,mert volt eszük és csak mindig annyit és akkor vállaltak,amikor logikus volt.
De mint mondtam,ez nagyon ritka.
Én nem akarok harcolni senkivel,vagy megmutatni másoknak,hogy nekem mim van,vagy mim nincs.
Amit elérek azt magamért teszem,de nem fogok azért bevállalni valamit,hogy kivívjam mások elismerését,ha nem vagyok rá képes.
Az a baj,hogy sokan nem ismerik a határaikat.
Az embernek előbb önmagát kell megismernie.
30 alatt pedig az ember még nagyon sokat változik.
Amit írtál az is igaz.A gyerek valahol a szüleit tekinti normálisnak.Én is még nem értem el bizonyos kort,azt hittem,hogy minden amit a szüleim tesznek,az jó.
Csak később,felnőtt fejjel érik meg az ember arra,hogy objektívan,nem elfogultan ítélje meg a szüleit.
De van,akinek már addigra késő,mire "megvilágosodik".
válasza:Olyan is van, amit te leírtál és olyan is, amit én is.
Még középiskolás koromban volt 3 lány, akik felelőtlenség miatt terhesek lettek, és 16-17 éves fejjel mégis úgy döntöttek, hogy megtartják. Mindezt olyan helyzetben, hogy volt, amelyiket a pasi már a gyerek születése előtt otthagyta. Nameg azért nagyon ritka az, ha valaki 16-17 évesen összekerül egy pasival, szül, és több évtizedig együtt maradnak. És ha együtt is maradnak, a boldogság még mindig kérdéses. Több olyat látok, aki pl. csak megszokásból, vagy anyagi érdekek miatt marad benne egy kapcsolatban, miközben tisztán látszik, hogy vergődik.
Örülnék, ha több pozitív példát látnék.
Magamról azt tudom, hogy az egész pici gyerekekhez nincs türelmem, ezen kívül mások az életcéljaim, amibe a gyereknevelés nem fér bele, ezekből kifolyólag biztosan nem lennék jó szülő, így nem is gondolkodom azon, hogy belevágjak ilyesmibe. Egyrészt magamat is olyan helyzetbe kényszeríteném bele, ami nem lenne jó, másrészt a gyerek tuti elkallódna, ha nem kapná meg a szükséges törődést. Így meg nem látom értelmét.
Érdekelne az, hogy te miért nem szeretnél gyereket, mik ennek az okai. Ha neked jobb úgy, írhatod privátban is.
Nekem a saját életemet is nagyon nehéz lesz megoldani,mert elég ritka pszichés betegségem van.
Túlzottan görcsös,stresszes ember vagyok.
A betegségem neve,Paruresis,magyarul szégyenlős hólyag szindróma.Képtelen vagyok idegen helyen,vagy stresszhelyzetben vagy ha mások a közelben vannak wczni.
Elég nehéz így az élet.Nem sok társasági életem van.
És nem tudom,hogy fogok boldogulni így az életben.
Biztos ez is közrejátszik abban,hogy soha nem szeretnék gyereket.
Annak örülnék,ha egyszer magamnak megadhatnám mindazt,amit nem kaphattam meg soha.Meg amit elvett tőlem az élet.
Sajnos semmiféle pszichés betegséget nem vesznek komolyan,csak a testi vagy szellemi fogyatékos embereket tartják betegnek.Aminek látható jelei nincsenek,azt nem.
De tuti van valami genetikai háttere(habár biológusnak tanultam,még nem fejeztem be),mert több rokonomnál hallottam már hasonlót,de annyira durva senkinél nem volt,hogy emiatt a szorongás miatt teljesen munkaképtelenek.Pedig kitűnő tanuló voltam végig.
Szóval ha 1% esély lenne rá,hogy ilyesmit örökölhet egy gyerek,azt sem kockáztatnám meg.
válasza: válasza:Egy kissé idegesítőnek talállak.
A gyerek kérdés téma sokakat és engem is foglalkoztat, de ezzel a magatartással nem mész semmire.
Ha annyira tudod, az ellenszert ebben az ügyben, akkor azt terjeszd, és segíts másoknak, hogy ne kerüljenek a 22 –es csapdába, ne pedig az ellenérzéseidet.
Sok sikert.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!